Magyarország

2011.07.29. 09:41

Nézőpont: Másnap

Rozsdavidék – így mondják ezt a megyét. A rólunk szóló írás azt is megemlíti: az itteni közösség a rendszerváltás óta 90 ezer emberrel – több mint tíz százalékkal – csökkent; elégtelen a régió népességmegtartó ereje. Rosszul hangzik. <strong>Bujdos Attila jegyzete</strong>.

Rozsdavidék – így mondják ezt a megyét. A rólunk szóló írás azt is megemlíti: az itteni közösség a rendszerváltás óta 90 ezer emberrel – több mint tíz százalékkal – csökkent; elégtelen a régió népességmegtartó ereje. Rosszul hangzik. Bujdos Attila jegyzete. Világgá menni nem játék. Az ember persze maga dönt, megy, nem megy, de van, hogy reménytelenül nagyobb vállalásnak látszik maradnia. Nincs igazi választása.

Mire maradna? Talán ez az, amikor végül az ész felesel a szívvel, amikor elfogynak a ragaszkodás érvei, amikor a tépelődő itt és most semmilyennek nem látja a jövőt. Amikor nincsenek bizonyosságok, amikor még az sem állítható: holnap is felkel majd a nap, hiszen lám, felkelt ma is. Hisszük, ha látjuk… És mindig van, aki máshol akar igazolást nyerni az ismert tételekre. Kevesebben leszünk, és valahogyan kevesebbek is.

Látni kellene, mi következik ebből: marad-e a csodavárás (mondjuk, ez elég ritkán segít, de ne zárjuk ki: ez is egy lehetőség), vagy van valami dolgunk ezzel a helyzettel. Hogy ne puszta állapot legyen a maradás, de értelmet is nyerjen. Ha van rá elszánás, népességet megtartani aligha magányos tett, és akkor azt is ki kell mondani: nem egyforma benne a lehetőségünk, a felelősségünk.

Van, aki a maga örömére építi a jövőt, s mert ez a természetes emberi ösztön, és van, akivel szemben ez elvárás: felhatalmazást kapott rá a közösségtől. Az én példám ez: hónapok óta működik a Tudásgyár, éppen ezekben a napokban több tucat középiskolás számára nyílik ki a világ a Tudásgyár táboraiban, új szempontokat kapnak a kortárs művészetek által ahhoz, hogy mihez fogjanak magukkal, hogyan fogadják be a világot, hogyan tegyenek benne valami értelmeset. A hely maga a jelkép: a tetszhalott vasgyár, valami olyan örökség, ami úgy van itt, hogy nincs, aminek a pusztulását rossz érzésekkel nézzük, és amelyet leginkább politikai csatákhoz vesznek elő érvként: ki a felelős érte, hogy arra várunk, mikor esik darabjaira minden. Ebből a múltból kívánkozik elő most valami jövő, vagy legalább valami ígéret. Itt volna tehát ez, közös témaként: kezdünk-e vele valamit, vagy megkerüljük – ez ennyi volt, semmi dolgunk vele tovább.

A tábor hamarosan zár

Végződhet úgy is, hogy a tudás kulturális zárvány marad a fi atal emberek agyában, és még reménykedhetünk is benne, nem viszik magukkal máshová, nem válik holt tudássá a közösség számára. Vagy úgy, hogy épül belőle és rá valami – lesz ehhez kíváncsiságuk és elszánásuk a megtartó erőn munkálkodóknak. Vagy másnapra is csak a rozsda marad.

Bujdos Attila

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!