Az új évezred magyar fotóművészete a Magyar Nemzeti Galériában

Budapest, 2013. május 9., csütörtök (MTI) - Miként változott meg a fotográfia az ezredforduló óta? - teszi fel a kérdést a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Magyar fotóművészet az új évezredben című, péntektől látható kiállítása, amely 21 kortárs alkotó 346 művét vonultatja fel.

Szücs György, az MNG főigazgató-helyettese a tárlat csütörtöki sajtóbemutatóján a fotó mint médium fontosságát hangsúlyozta. Mint emlékeztetett: jelenleg a Nemzeti Galériával nemrég egyesült Szépművészeti Múzeumban is fotográfiai tárlat, Helmut Newton kiállítása látható.

Baki Péter kurátor felidézte: több mint tíz éve volt a Műcsarnokban olyan nagyszabású kiállítás, amely a magyar fotográfia akkori kortárs törekvéseit mutatta be. Azóta a fotóművészet nagy mértékben változott: előretört a digitalizáció, és átalakult az esztétikai gondolkodás is - mutatott rá.

A fotóművészet és más képzőművészeti ágak között egyre inkább elmosódnak a határok, így aktuális a kérdés: mi különbözteti meg a fotóművészt a fotót használó művésztől? - vetette fel Baki Péter, aki az MNG kiállítására olyan, egymástól eltérő utakat járó művészek sorozataiból válogatott, akik alkotásaiban a legfontosabb mai fotótechnikai, képelméleti problémák és irányzatok fogalmazódnak meg.

A 21 fotográfus a Nemzeti Galéria A-épületének két emeletén többnyire egy-két egész sorozattal mutatkozik be; a kurátor szerint az anyag így akár 21 minikiállításnak is tekinthető.

Az eredetileg festő szakot végzett Gábor Enikő gyakran vászonra exponálja képeit, és olyan ősi technikákat használ, mint a camera obscura, de kortárs eszközökkel, például szkennerrel is dolgozik. Kerekes Gábor - a mai magyar fotográfia nemzetközi szinten is egyik legsikeresebb alkotója - Over Roswell című sorozatában műholdképekből vágott ki érdekes földrajzi alakzatokat, hogy azokat történeti technikák, eljárások alkalmazásával értelmezze újra.

Hűvös tárgyilagossággal készültek, mégis megrendezettséget sugallnak Pecsics Mária vagy Kovalovszky Dániel tájképei, míg Ősz Gábort éppen a nem létező, de mégis lefotózható valóság érdekli. Szabó Dezső műtermében megtévesztően hűen megépített maketteket fotózva imitálja a valóságot, vele ellentétben Péter Ildikó valóban a városban készíti képeit, objektívje élességi síkjának változtatásával azonban mégis makettszerű hatást ér el.

Esterházy Marcell egyik munkája saját - a Harmonia Caelestisben is megörökített - nagyapja múltját kutatja, Atelier című sorozatában pedig általa tisztelt magyar képzőművészek műtermeit örökíti meg és állítja egymás mellé. Egyfajta női történetet mesél el Eperjesi Ágnes Egy mondat a házimunkáról című alkotása, amelyben a művész háztartási piktogramok segítségével hoz létre egyfajta képi szövegfolyamot.

Magyar Ádám digitális réskamerával rögzít sajátos hangú, egyszerre éles és vonalszerűen elmosódott városi képeket, Czigány Ákos pesti bérházak udvarainak geometriai alakzatait rendezte sorozattá, Gerhes Gábor ellenben az asszociációknak tág teret adó képi történeteket alkot.

Korniss Péter legutóbbi sorozatában betlehemezőket helyezett idegennek ható, modern nagyvárosi környezetbe, míg Dezső Tamás poétikus tartalommal tölti meg a dokumentarista fotográfia kereteit.

A Barta Zsolt Péter, Fabricius Anna, Gábor Enikő, Gyenis Tibor, Koronczi Endre, Kudász Gábor Arion, Misetics Mátyás, Ősz Gábor, Péter Ildikó és Tóth György munkáit is felvonultató kortárs fotókiállítás július 28-ig látható az MNG-ben.

- MTI -