Indok: "Jobb a buli..."

Az utóbbi időben a Drogambulancián egyre többször kérnek segítséget mefedront használó fiatalok, akik közül többen e szert intravénásan használják.

Így összegezte a legfontosabb változást a fiatalok droghasználatára vonatkozó helyi tapasztalataként a Miskolci Drogambulancia vezetője, Juhászné Ceglédi Tünde. Feltételezhető, hogy ez összeköthető a hétvégi bulizással, amit alátámasztani látszik az a tény, hogy az épület külső falán elhelyezett tűautomatából péntekről szombatra virradóra rendszeresen elfogy az összes, vagyis 60 darab tű. A drogambulancia látókörébe került fiatalok is legtöbbször ugyanazt a választ adják a kérdésre, miért kezdték el: "jobb a buli..."

Remélhetőleg "kinövik"

Általában 16-20 év közötti fiatalok a mefedronhasználók, idősebbel csak elvétve találkoznak. Tavaly megugrott az új kliensek száma, míg két évvel ezelőtt 118-an voltak, 2010-ben már 259-en. A vezető azonban hozzáteszi: hozzájuk általában azok fordulnak segítségért, akiknél már problémát okoz a szerhasználat, netán a rendőrség látókörébe kerültek. Valószínűsíthető, hogy a látens drogfogyasztók ennél jóval többen vannak, vagyis ez csak a jéghegy csúcsa….

A mefedront használó fiataloknak gyógyszeres terápiával, pszichoterápiával tudnak segíteni. Tapasztalataik szerint a „bulidrogos” fiatalok zöme egy idő után úgymond kinő belőle, nem válnak szerfüggőké.

Hétvégi és hétköznapi

A megyei kórház toxikológiájának vezetője, dr. Polgárdi József főorvos még annyira sincs képben, mennyien lehetnek a megyében azok a fiatalok, akik a hétvégéket ivással, drogozással töltik, hiszen hozzájuk csak a komolyabb mérgezéses tüneteket mutatókat szállítják be, jellemzően a hétvégeken. (Ha "csak" alaposan berúg egy fiatal, azt általában a sürgősségire viszik.) Ám épp a múlt héten hétköznap akadt például két "ginás" (partidrog) tizenéves. Honnan tudták meg a kórházban, hogy mit fogyasztottak? A válasz egyszerű: ők maguk mondták el. A mérgezési állapoton túllendülve a betegeket a pszichiátriára irányítják, ám azzal alighanem mindeki tisztában van, hogy a pszichiátriai ellátás országosan, így megyénkben is – fogalmazzunk úgy – komoly gondokkal küzd. Ráadásul a megjelenés sem kötelező. A mérgezett az ellátás után kijelenti, hogy megbánta, többé nem teszi, s ezzel a dolog el van rendezve, eltávozhat. Tudjuk, korábban, amíg a toxikológia ugyanazon intézmény keretein belül működött, ez nem így volt. Felvetésünkre a főorvos csak annyit mondott: „Kénytelenek voltunk leszokni róla.”

Szalóczi Katalin