Neelie Kroes levele a magyar kormánynak a médiatörvények ügyében

Ez olvasható abban a levélben, amelyet Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke küldött pénteken Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettesnek. A dokumentumot Mong Attila újságíró blogja (napifix.tumblr.com) tette közzé.

Az MSZP hétfőn felszólította Navracsics Tibort, hogy a hazai közvélemény gyors és pontos tájékoztatása érdekében haladéktalanul tegye közzé honlapján a level angol eredetijét és annak fordítását. Nagy Anna kormányszóvivő erre úgy reagált, hogy nem látja akadályát a nyilvánosságra hozatalnak, de hogy ki fog erről dönteni, arra nem tudott választ adni. Elmondta viszont, hogy a válaszadásra a kormány nem fogja kihasználni a kéthetes határidőt, hanem hamarabb, már egy héten belül megfogalmazza azt. A level tartalmáról Nagy Anna annyit mondott, hogy az abban tett észrevételeket a kormány technikai jellegűnek tekinti.

A Független Hírügynökség lefordította Neelie Kroes levelét, amely alább olvasható:

2011. január 21.

Navracsics Tibor

Miniszterelnök-helyettes,

Közigazgatási és Igazságügyi Miniszter részére

Miniszter úr!

Utalok Magyarország intézkedéseire, amelyeket annak érdekében tett, hogy a magyar jogrendbe átültesse a 2010/13/EU számú, az Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet (a továbbiakban: AMSZ), mely jelenlegi formájába önti a 89/552/EGK sz. irányelvet módosító 2007/65/EK sz. irányelvet.

A Bizottság előzetes szakértői vizsgálata - amely áttekintette az irányelv néhány alapvetően fontos kérdését - megállapítja, hogy a magyar jogszabályok számos kérdést vetnek fel a tekintetben, hogy mennyiben felelnek meg az irányelvnek, vagy általános fogalmazva, az EU jogának. Amint elemeztük az összes jogharmonizációs intézkedést, elképzelhető, hogy további észrevételekkel keressük Önt meg.

A jelen szakaszban tisztázást igényelünk a következő pontokat illetően:

Minden audiovizuális szolgáltató kötelezettsége, hogy kiegyensúlyozottan tájékoztasson.

A Bizottság szakértőiben kétség merült fel annak kapcsán, hogy a Médialkotmány 13 (2) cikkében és a Médiatörvény 12. cikkében előírt kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége megfelel-e az AMSZ-nek és az Európai Unióról Szóló Szerződés (EUSZ) szabad letelepedésre és a szolgáltatások akadálytalan nyújtására vonatkozó cikkeinek (EUSZ 49. és 56. cikke).

Az AMSZ 4 (1) szakasza kimondja: a tagállamok jogában áll, hogy a joghatóságukhoz tartozó médiaszolgáltatóktól megköveteljék, hogy azokon a területeken, amelyeket a jelen irányelv koordinál, részletesebb és szigorúbb szabályoknak feleljenek meg, amennyiben e szabályok összhangban állnak az Unió jogával.

A Bizottság szakértőinek értelmezése szerint a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó, fentebb említett kötelezettség magába foglalja a részletesebb vagy szigorúbb szabályokat a tekintetben, hogy biztosítani kell a jogot a válaszadáshoz (AMSZ 28. cikk). Meghatározó tehát, hogy ez megfeleljen az Unió jogának. Ugyanakkor a Bizottság szakértőinek kétségei vannak afelől, hogy [a jogszabályok] megfelelnek-e az arányosság elvének és a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságára vonatkozó alapvető jognak, amely az EU Alapjogi Chartája 11. cikkében található.

Amint azt az irányelv bevezetője 102. szakasza aláhúzza, a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége általános kötelezettség a televíziós társaságok tekintetében. Ugyanakkor e kötelezettség kiterjesztése - megsértése esetén a Médiatörvény 181. cikkében előírt eljárással - minden audiovizuális szolgáltatóra - ideértve az igény szerinti (on-demand) videoszolgáltatókat és az audiovizuális blogokat -, e szolgáltatók működését aránytalan mértékben akadályozhatja. Ezek körét további pontosítás vagy szűkítő ismérvek meghatározása nélkül állapítja meg, úgy, hogy nem szól sem az engedélyezés feltételeiről, sem az adott cég méretéről, piaci részesedéséről, célközönségéről, és tematikus irányultságáról vagy versenytársainak sokaságáról sem. Mi több, ugyanezen okokból, e rendelkezések indokolatlanul korlátozhatják a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságát.

Általánosabban fogalmazva, az objektív tájékoztatás kötelezettségének ilyen széles körű alkalmazása - amely ráadásul igen általános megfogalmazásban található, jelentős teret nyújtva az értelmezés számára - akadályává válhat a letelepedés szabadságának és a szolgáltatások akadálytalan nyújtásának, amint azt az EUSZ 49. és 56. cikke előírja, mivel elrettenthet más tagállamokból származó médiaszolgáltatókat attól, hogy Magyarországon telepedjenek le és Magyarországon nyújtsanak médiaszolgáltatásokat.

Végül pedig a Bizottság gondosan értékeli majd, hogy a Médialkotmány 13. cikkét és a Médiatörvény 181. cikkét az illetékes hatóságok milyen módon alkalmazzák a műsorszolgáltatók viszonylatában.

Származási ország elve

A Bizottság szakértőinek kétségei vannak továbbá afelől, hogy a Médiatörvény 176. és 177. cikkei összhangban vannak-e az AMSZ 3. cikkével. Ez utóbbi lehetővé tesz átmeneti eltérést attól a kötelezettségtől, hogy biztosítani kell a vétel szabadságát és attól, hogy ne korlátozza más tagországokból érkező audiovizuális médiaszolgáltatások továbbsugárzását olyan esetben, amikor az irányelv alapján feltételezhető, hogy e szolgáltatások megsértik a kiskorúak védelmére és gyűlölet keltésére vonatkozó szabályokat, azzal a feltétellel, hogy az érintett intézkedéseket a Bizottság értékelte és az EU jogával összhangban levőnek találta, ideértve az arányosság elvét.

Figyelembe véve azt, hogy az ilyen intézkedések eltérést jelentenek az származási ország elvétől és azt, hogy olyan esetekre vonatkoznak, amikor annak az érintett tagországnak az illetékes hatóságai, ahol az érintett médiaszolgáltatót létrehozták, nincsenek azon az állásponton, hogy a médiaszolgáltató megsértette volna a kiskorúak védelmére vagy a gyűlöletkeltés tilalmára vonatkozó szabályokat, a Bizottság szakértőinek kétségei vannak afelől, hogy azoknak a bírságok a kiszabása, amelyet a Médiatörvény 176. és 177. cikke kilátásba helyez, arányos intézkedéseknek tekintetők-e, legyenek bármilyenek is a körülmények.

Regisztrációs előírások

A Bizottság szakértőinek elemzése jelzi továbbá, hogy a Médiatörvény 41. cikkének azon rendelkezése, miszerint minden médiaszolgáltatónak (különösen az írott sajtónak és az online médiának) be kell jegyeztetnie magát, aránytalanul korlátozhatja a letelepedés szabadságát és a szolgáltatások akadálytalan nyújtásának szabályát (EUSZ 49. és 56. cikkei).

Bár a műsorszolgáltatók regisztrációja bevett gyakorlat egyéb tagországokban is, és egyes tagországok is ezt a szabályt vezették be az igény szerinti médiaszolgáltatók kapcsán, az, hogyha ugyanezt a kötelezettséget alkalmazzák egyéb médiumokkal szemben is (úgymint internetes honlapok, nem-magán blogok és gazdasági elemzések), tekinthető úgy, hogy olyan médiaszolgáltatók esetében, amelyek Magyarországon kívánnak letelepedni vagy Magyarország irányába kívánnak szolgáltatást nyújtani egy másik tagországból, ez tevékenységük indokolatlan akadályozása.

A tevékenység így megvalósuló akadályozása nem tűnik indokoltnak, mivel a regisztrációs kötelezettség kiterjesztése minden médiaszolgáltatóra nem lenne összeegyeztethető az arányosság elvével és a - fentebb említett - véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságának indokolatlan korlátozását jelentené.

Következtetés

A fentiek fényében a Bizottság szakértőinek komoly kétségei vannak a tekintetben, hogy ezek a magyar jogszabályok összhangban állnak-e az Unió jogával. Az ügy sürgősségét figyelembe véve, legutóbbi, 2010. (sic!) január 17-i megbeszélésünk alapján, felhívom a magyar Kormányt, hogy két héten belül nyújtsa be megállapításait a tekintetben, hogy miként lehet e komoly kétségeket feloldani.

Amennyiben Önök nem teljesítik a fenti felszólításokat vagy nem nyújtanak kielégítő információt, a Bizottság fenntartja annak a lehetőségét, hogy hivatalos jegyzékben forduljon a magyar Hatóságokhoz.

Kapja még: a Magyar Köztársaság állandó európai uniós képviselete

- Független Hírügynökség -