A hiányzó rockapostol

Sziklaszilárd alapokon nyugvó zenei életművet hagyott az utókorra Peter Steele, aki 2010. április 14-én, 48 évesen hunyt el szívelégtelenségben. A kétméteres, jellegzetesen mély hangú „metálistenség” kétszer is járt Magyarországon zenekarával, a Type O Negative-val. E sorok írója a 2007-es koncertjükön még találkozhatott a teljes csapattal a Petőfi Csarnokban. A frontemberen akkor már látszottak a fáradtság jelei, ennek ellenére megpróbált helytállni a színpadon. A lengyel, orosz, izlandi és skót gyökerű óriás akkoriban kezdte levetkőzni régi botlásait, halál közeli élményei miatt visszatért még katolikus hitéhez is, de sajnos beigazolódtak az aggályok, és néhány év múlva bekövetkezett halálával lezárult egy zenetörténeti korszak.

Vannak ugyanis együttesek, amelyek maradandót alkotnak egy adott stíluson belül, és van a Type O Negative, amely az első két nyersebb album után olyan zenei produktumokat húzott elő a cilinderből, amelyek meg tudták érinteni a keményebb műfaj rajongói mellett a komolyzene vagy épp a pop kedvelőit is. Az elveszett hangok, az új zenei ösvények keresése miatt is számítanak olyan különlegesnek ezek a hosszú stúdiómunka után kiadott, kiforrott korongok.

A sikerhez persze a zenei tudás és a jó hangszerelés mellett nagy szív, némi fekete humor, leplezetlen nőimádat és kőkemény őszinteség kellett mind a dalszövegekben, mind a hétköznapokban. Csak így tudtak világhírre szert tenni a karizmatikus frontemberrel az élen az 1990-es években, amikor leginkább az alternative és grunge stílusban utazó rockbandáknak állt a zászló.

Bár Peter Steele-t zenekarával együtt leginkább a sötét, gótikus, romantikusan hömpölygő doom-metal királyaként tartják számon, a banda magabiztosan dolgozta fel a Beatles, a Status Quo, a Seals & Crofts vagy épp Jimi Hendrix dalait. Már ezekért is érdemes belehallgatni a Type O-féle hangzásba, de aki kíváncsi a „szférák zenéjére”, első körben talán az October rust és a Bloody kisses albummal kezdje a barátkozást. Utána jöhet a többi csemege, a többi dimenzió, a Life is killing me, a World coming down és az utolsó nagylemez, a Dead again.