Pazarlóan és tiszteletlenül bánunk az étellel

Nyíregyháza - Az egyik demonstráción, amikor a résztvevőknek pogácsát küldtek, azok „köptek rá”. Elgondolkodtam: én megéltem kicsi gyermekként, hogy nem volt kenyerünk. Drága édesanyám beállt a bolt elé éjszaka a sorba, hogy jusson egy darabka, aztán vagy jutott, vagy nem.Kenyér helyett kukoricából sütött pogácsát (mi ezt görhének neveztük) tettek elénk, ha le tudtunk csípni a beadásra szánt terményből. A görhének édeskés íze volt, emiatt soha sem tudtam vele jóllakni. Akkor megtanultam az élelmet tisztelni. A mai napig, ha meglátok az úton egy darab kenyeret (sokszor közlekedek kerékpárral), lehajlok érte és felveszem. Hazaviszem a kutyámnak.

Néha még a kocsival is megállok, és visszasétálok az ételért. Fel tudok robbanni a dühtől, amikor találgatom magamban: vajon hol nevelkedett az ilyen ember? Ajánlanám az így pazarló egyénnek, hogy inkább tegye el az ételt, soha sem lehet tudni, mit hoz számára a jövő! Ha van a családban egy idős ember, kérdezze meg, neki mi erről a véleménye.

Kiss László