2013.05.04. 10:37
A tarisznyák hallgatnak
Nyíregyháza - A világért sem szeretnék ünneprontó lenni most, a középiskolai ballagások időszakában, de van egy tabu téma, amiről – mikor, ha nem most? – érdemes lenne pár szót ejteni, nevezetesen a pedagógusok „kötelező” megajándékozására gondolok.
Nyíregyháza - A világért sem szeretnék ünneprontó lenni most, a középiskolai ballagások időszakában, de van egy tabu téma, amiről – mikor, ha nem most? – érdemes lenne pár szót ejteni, nevezetesen a pedagógusok „kötelező” megajándékozására gondolok.Sok szülőtől és végzős diáktól hallom, hogy bizony, a ballagási költségvetésben tekintélyes összeget képvisel a tanárok, osztályfőnökök méltó „búcsúztatása”. Semmi gond nincs ezzel a fajta elismeréssel mindaddig, amíg szívből fakad, nem pedig kényszerből, amíg a szülők pénztárcája elbírja ezt az anyagi terhet, s amíg az ajándék egyben meglepetés is. Merthogy olyan elképesztő eset is előfordult már, amikor a „mélyen tisztelt” pedagógus konkrétan kijelentette vagy nyomatékosan célzott rá, minek örülne a legjobban. Mondanom sem kell, nem filléres tételről volt szó. (Vele szemben ott a másik véglet, a szerény és önzetlen nevelő, aki egy szál virágot is megkönnyez, elvi alapon utasítja vissza a legapróbb „figyelmességeket” is, az ünnepi vendéglátáson pedig úgy kell beleimádkozni a falatokat.)
A pedagógusok egészségtelen ajándékozási gyakorlata kísértetiesen hasonlít az orvosi hálapénz-szindrómára: nem muszáj, de kvázi kötelező. Talán a katedrán állóknak is alá kellene írniuk egy nyilatkozatot, amelyben elutasítják a nagy értékű ballagási jutalmakat. Valljuk be őszintén, annyit érne, mint halottnak a csók, éppúgy kudarcot vallana, mint a fehér köpenyesek táborában. Aki elfogadta, sőt, kikövetelte, ezután is megtenné, függetlenül attól, hogy szikét vagy krétát tart a kezében. Az más kérdés, hogy a pedagógusok jobban rá vannak szorulva...
