Petőfinek is biztosan tetszene

Nyíregyháza - A Móricz Zsigmond Színház az évadbeli utolsó premierjére készül: a társulat május 4-én a Tigris és hiénát mutatja be.

Petőfi Sándor egyetlen teljes szövegében fennmaradt színpadi műve az 1130-as évek Magyarországán játszódik. II. (Vak) Béla uralkodása alatt az országot belső és külső ellenségek fenyegetik: sokan alkalmatlannak tartják az uralkodásra a királyt, és mást szánnak a trónra, eközben Galícia hercege sereget toboroz, hogy lerohanja az országot. A testvérháborúkkal tarkított krónika megfelelő alapanyagot kínált Petőfinek egy izgalmasan morbid emberi és társadalmi viszonyrendszer megrajzolásához, amely a Krúdy Kamarában Koltai M. Gábor rendezése nyomán kel életre. A Tigris és hiénát egy korábbi bemutató kapcsán úgy jellemezték: „egy igazi thriller”. – Valóban az, jóllehet a Shakespeare-t fordító Petőfi voltaképpen a példaképének tekintett szerző királydrámáit próbálta magyar környezetbe átültetni – mondja a rendező.

– A reneszánsz irodalomban nagy divatja volt a vérgőzös, bonyolult magánéleti és politikai szálakat egymásra kopírozó bosszútörténeteknek – mondja a színházi szakember, aki szereti az ilyen típusú darabokat. A Nyíregyházán 2006-ban színpadra állított Amalfi hercegnő a hatalom deformáló erejéről, a személyiség labirintusáról és arról szól, a külső és belső démonai közt hogy őrlődik fel az ember, de hasonló a 2010-ben a Magyar Színházban rendezett Ford-darab, a Kár, hogy kurva is, ami ugyancsak egy reneszánsz horror, a Shakespeare-kortárs drámairodalom egyik legbizarrabb szerelmi története bosszúvággyal, szenvedéllyel, fekete humorral és sok vérrel. Koltai M. Gábor azt mondja, a mai thrillerek szerzőivel ellentétben Petőfi és az angol reneszánsz drámaírók pontosan tudták, hogy ez a műfaj a krimi és a horror izgalmán kívül gazdag emberi és gondolati kérdésfelvetésekre is lehetőséget ad..

Nem történelmi tabló

II. Béla kora viszályokkal teli, ahol a hatalom megszerzése mindennél fontosabb. Arra a kérdésünkre, hogy a darab próbál-e aktualizálni, vagy a jelenkor viszonyaival közös jellemzők felismerését a nézőre bízza, a rendező azt mondja, egy-egy zűrzavaros korszak mindig csak kiindulópont, az aktualitás magában a történetben rejlik, és ha elég jó az anyag, akkor nem kell folyton kikacsintgatni belőle. – Mint ahogy Petőfi is saját korának Magyarországával feleselt, nem az Árpád-ház korával, így a mi előadásunkban is felsejlik az elmúlt száz év vagy az utóbbi évtizedek érzete. A színház nem történelmi tabló, hanem élő, mai kérdésfelvetések terepe. Petőfi szövegében a magánéleti szál erősebben kidolgozott, a „közéleti” vonulatnál inkább csak a szerző szándékai érzékelhetőek, így ezek a jelenetek kiegészítésre, néhol teljes újraírásra szorultak. Ebben Sediánszky Nóra dramaturg és Peer Krisztián költő volt segítségemre. Teljes történetszálak, jelenetek kerültek így a szövegbe, de az eredeti anyag gazdagsága is megmaradt. Az eredeti és az újonnan írott szövegek közti stílusbeli eltérés különösen izgalmassá tette a munkát – mondja a rendező, aki amikor arról kérdezzük, hogy Petőfinek tetszene-e az így kialakult szöveg, azt feleli: biztos benne, hogy igen, hiszen az ő szellemében jártak el.

Szenvedélyes és komikus

És hogy milyen lesz a nyíregyházi Tigris és hiéna? – Dühös, keserű, groteszk és vicces. Ez egy súlyos bosszútörténet, amiben – ennek ellenére, vagy éppen ezért – helyenként kabarétréfákat idéz a szöveg, a jellemek viszont nem egyértelműen jók vagy rosszak: aki ragadozó, az egyben áldozat is. Egyszerre szenvedélyes, komikus, sűrű és szertelen, mint Petőfi maga. Az előadás üzenete az, hogy a hatalmi játékok a magánéletben és a politikában egyaránt pusztítóak, és ez ugyanúgy igaz volt ezer éve, mint napjainkban.