A Himalája kész átjáróház

Tavaly decemberben jelent meg a Normantas Paulius 14. albuma, A Buddha négy lábnyoma, a fotóművész azonban ezt követően sem lazított: január közepén ismét útnak indult, s csak a napokban tért haza.

– Ez volt a 20. Himalája-expedícióm, amelynek első részét Indiában töltöttem. Delhi egyik galériájában mutatták be az indiai és a kelet-magyarországi cigányokról készült képeimet, a Magyar Kulturális Intézet által szervezett kiállításnak pedig nagy sikere volt: 4 televíziós csatorna volt jelen a megnyitón, és 9 újságnak adtam interjút. A tavasz további részét Darjeelingben és Nepálban töltöttem, pihentem és folytattam azt az irodalmi kötetemet, melyben írások, versek, és a keleti országokban élő gyermekeknek szóló mesék kapnak helyet. Legalább 80–90 új verset írtam, a kötet rendezése még előttem áll. Két hét múlva a szülőföldemre, Vilniusba utazom, ott dolgozom majd a könyvön, amit remélhetőleg jövőre már kezükbe vehetnek az olvasók. Többször felkerestem Kőrösi Csoma Sándor sírját, amikor eljöttem, adtam egy kis pénzt a temetőőrnek, hogy a síremlék mögötti, nagyon csúnya falrészt fesse át, hogy szebb legyen – mesélte a fotóművész, aki örül annak, hogy Darjeelingben egyre többen tudják, ki is volt az az utazó, aki a város európai temetőjében nyugszik.

Ünnep az Everesten

Normantas Paulius negyedik alkalommal ünnepelte a születésnapját a Himaláján: az 50., az 55. és a 60. után ezúttal a 65. szülinapját töltötte az 5180 méter magasan fekvő bázistáborban. – Június 7-én érkeztem meg, és míg aznap nagyon rossz volt az idő, másnap, a születésnapomon már sütött a Nap. El tudtam érni az 5500 méter magasan fekvő kilátópontot, és több száz fotót készítettem az Everestről. Ott is éjszakáztam, és másnap indultam el lefelé. Igyekeznem kellett, mert tudtam, hogy a repülőteret bármelyik pillanatban több napra lezárhatják, mint ahogy ez az elindulásom után meg is történt. Visszafelé két nap alatt 70 kilométert tettem meg gyalog, el is fáradtam, de ez nem tántorít el attól az elképzelésemtől, hogy a 70. születésnapomat is az Everesten ünneplem majd – meséli Normantas Paulius, aki szerint a Himalája kész átjáróház. – Volt olyan hónap, amikor 6 ezer név szerepelt a hegyen járókat összesítő táblán, akkora a forgalom, hogy egy plusz hidat akarnak építeni a helyiek. Ez nem tesz jót, a természetet nem lenne szabad átalakítanunk – mondja.

Miközben úton volt, az egyik legnagyobb litván kulturális folyóirat a saját verseivel köszöntötte a születésnapján, itthon pedig a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja lett. Még alig ért haza, máris az új expedíciót szervezi. Butánba most nem tudott eljutni, de ősszel mindenképpen szeretné ezt pótolni. Bízik abban, hogy télen sikerül Budapesten kiállításon bemutatni a cigányokról készült anyagát, és készül a haiku-kötete is, mely a második verseskönyve lesz.