Nyíregyháza hírei

2013.07.17. 07:57

Királyok, tisztek, bajnokok

A magyar huszártiszt sem kerülte el szomorú sorsát, akinek maradványait „szlovák hősként” temették el szülőfalujában, Hegyesmajtényban – Nyéki Zsolt jegyzete.

A magyar huszártiszt sem kerülte el szomorú sorsát, akinek maradványait „szlovák hősként” temették el szülőfalujában, Hegyesmajtényban – Nyéki Zsolt jegyzete.

Röpülnek a nyári napok, hetek, s ha nem figyelünk oda, hát akkor úgy eltűnik a (márciusi hóviharban mennyire vágyott…) meleg évszakunk, hogy végül azt mondjuk: szinte nem is volt nyár. Az élmények teszik tartalmassá és emlékezetessé ezt az alapjában véve pihenésről, feltöltődésről szóló időszakot, de az nagyon változó, kinek mi hoz felüdülést. A történelmi korok megidézése például az emberek többségét megérinti, és örvendetes látni, hogyan nyernek teret, s válnak egyre színvonalasabbá az ilyen programok. Külön kiemelendő ebben az a lelkesedés, amellyel a civilek, vagyis az elkötelezett hagyományőrzők varázsolják mind színpompásabb ünneppé múltunk egy-egy darabkája fölötti emlékezést.

Ilyen élmény részesei lehettünk például legutóbb Szent László Király Ünnepén, Szabolcs földvárában, mely ha nem is az ország közepe, de hazánk egyik legrégebbi településeként, az Árpád-kor első központjai egyikeként jegyzi a történelem. Méltó helyszín a lovagkirály előtti tisztelgéshez, s könnyen a történelmi események sodrásában érezhetjük magunkat a korhű ruházatok, fegyverzetek, viadalok s ceremóniák láttán. Ha úgy tetszik, turisztikai látványosságról is beszélhetünk, de ez nem baj. Hadd jöjjenek el minél többen országhatárainkon innen és túlról is, pillantsanak be a magyar történelembe, annak azon fejezeteibe, melyeket még ma sem tanítunk jelentőségükhöz mérten, vagy ami még rosszabb: meghamisítva bukkannak fel itt-ott.

Amikor a Szent Korona másolata a Tiszán tette méltóságteljes útját a földvári ünneplőkhöz, fájón juttatta eszünkbe egy másik másolat útját: több mint tíz éve minden júniusban ezt is kíváncsi tömeg várja Pozsonyban, de mégis egész másért szorul össze a szív. „Korunovacna Bratislava” – így hirdetik nyári turisztikai látványosságként a koronázási szerepjátékot, alig-alig jelezve, sőt, többnyire elhallgatva, hogy ott bizony valamikor Magyarország királyainak a fejére került főhatalmat jelképező ékszer. A honlapokon is úgy hirdetik: a város legnagyobb fejlődése Mária Terézia 40 éves uralma alá esik, amikor is Pozsony egész Szlovákia legfejlettebb városává vált… – és hogy törekednek a „koronázó brand” kialakítására.

Sajnos nem meglepő. Sorra kerülnek fel a szlovák olimpiai dicsőségtáblára a magyar bajnokok, azon egyszerű elgondolásból kiindulva, hogy ha a Trianonnál elszakított területen születtek, akkor ott a helyük. A magyar huszártiszt sem kerülte el szomorú sorsát, akinek Aradon nyugvó maradványait a román hatóságok, a magyar kormány tudta és hozzájárulása nélkül exhumálták, s „szlovák hősként” temették el szülőfalujában – Hegyesmajtényban.

Hát ezért is tisztelem én annyira a mi kitartó, elkötelezett hagyományőrzőinket.

Nyéki Zsolt

Ezek is érdekelhetik