Skóciából jöttek a menyasszonyért

Nyíregyháza, Mád - Az örömapa egy közös horgászás közben válaszolta leánya kérőjének: „Yes!”

Senki nem tudja, milyen út vár rá, amikor befejezi a tanulmányait, és szembesül a jövő nagy kérdéseivel: hol fog dolgozni, hogyan sikerül lerakni önálló élete alapjait? Amikor a Nyíregyházi Főiskolát elvégezve átvette a diplomáját, valószínűleg Tünde sem sejtette, hogy hat év múltán skótdudást követve vezeti a mádi templom oltára elé vőlegénye - de így történt, és aki részese volt, soha nem fogja elfelejteni ezeket a pillanatokat.

– Végzés után egy évig kerestem munkát itthon, de nem sok sikerrel, ezért egyre érett bennem a gondolat, hogy külföldön próbálok szerencsét – tér vissza életének sorsfordító szakaszához Boreczki Tünde. Ismerősei közül akkor már sokan dolgoztak hollandiai üvegházakban, keresték kenyerüket paradicsom és dísznövény termesztésével, így meghozta a döntést, s követte őket.

Anya s lánya a skype-on

Nagyon vegyes nációjú csapatba csöppent: kollégái között van török, bolgár, román, sok magyar, holland és skót. Szorgalmával, igyekezetével Tünde hamar kitűnt, gyorsan tökéletesítette angol tudását is, így rövidesen már középvezetőnek nevezte ki a tulajdonos. Teltek az évek, és a feszített tempójú munka nem csak segítőkész kollégákkal ajándékozta meg – szerelem szövődött közte és egy skót fiatalember között. Lánykérés lett a vége…

– Megszoktam már, hogy távol van, de többet beszélünk most, hogy Hollandiában dolgozik, mint mikor Nyíregyházán tanult. Minden második nap skype-on látjuk, halljuk egymást – érzékelteti Tünde mamája, hogyan használják ki a technika vívmányait. Nevetve mesél arról is, miként kérte meg leánya kezét Jason Patrick Fox: „Többször volt már nálunk, s egyszer elmentek horgászni ketten, a férjemmel, és Jason beszélt, mutogatott, magyarázott a maga nyelvén. A férjem nem tudott angolul, de megértette, mit szeretne mondani, és csak annyit válaszolt: Yes!” Azóta mindketten beiratkoztunk angol tanfolyamra – árulja még el, milyen változást hozott életükben leányuk döntése.

Könnyek itt is, ott is

Így jött el a múlt hétvége, amikor Mádon (Tünde családja a közeli Bekecsre való) gyülekezett a násznép, melyben feltűnően sok volt a szoknyás – mármint skótszoknyás, hiszen ősi népviseletben feszített a vőlegény, az örömapa, a tanú és a barátok népes csapata. Az ő tiszteletükre előbb angolul, majd magyarul mondta el a vőfély a kikérőt, a búcsúztatót – Shakespeare nyelvén is szépen hangzott a mondandója, mert nyelték rendesen könnyeiket a vendégek…

A harmadik kérő szóra aztán édesapja átengedte Jasonnek leánya kezét, majd skótdudás lépett elő, és vezette érces dudaszóval a mádi római katolikus templomhoz a vendégsereget. Az oltár előtt angolul és magyarul tett fogadalmak megint csak könnyeket csaltak a szemekbe, de nyoma sem volt a szomorúságnak, amikor a templomtól már magyar lakodalmas nótákra indult vissza az násznép, s foglalta el a helyét az ünnepi asztaloknál.

A nagyszerű és rendkívüli esküvő után mindeni szurkol a két kedves, szimpatikus fiatal boldogságának, sikeres életének.

Kortyok a fapapucsból

A skót és holland vendégeknek ízlett a csigatésztás húsleves, és sűrűn mondogatták, hogy „Egezsegedre!", a kitűnő kajszibarack pálinkával töltött poharakat emelgetve. Csörömpöltek a kanalak a tányérokon, csókot követelve az ifjú pártól, és a skót férj szabolcsi (zempléni) legényeket megszégyenítő ügyességgel söpörte a menyasszony táncnál szórt euró centeket. A hűsítő kortyokat a mátkájának faragott fapapucsból kortyolgatta, míg csak el nem rabolták mellőle az ifjú asszonyt, akit persze kiváltott annak rendje s módja szerint.