Jegyzet: Goafalva békés népe

Tizennégy esztendeje, aki élt és mozgott hazánkban, az eget kémlelte. Olyan természeti csodának lehettünk részesei, melyre emberöltőkig nem volt példa, s jó hatvannyolc évet kell várni a következőre is. Magyarország a teljes napfogyatkozás lázában égett. Ez az esemény adta az első O.Z.O.R.A Fesztivál apropóját, ami azóta fogalommá vált a világ goakedvelői körében. Csáki Alexandra jegyzete. A média az idei uborkaszezon kellős közepén örömmel csámcsogott a témán napokig, rémhíreket gyártottak önkívületben vergődő narkósokról, erkölcsi fertőről, szellemi dagonyáról. Szárazra szívták a fesztivál csontjait, felháborodva verték az asztalt, amikor kisült: 20 ezer emberből száznegyvennél drogot találtak a nagy erőkkel kivonuló, de minden erőfeszítés nélkül jelenlétükkel az esemény színvonalát emelő közegek.

Próbálom magam elé képzelni, ahogy az egymás haját fonogató, kézműves portékáikat áruló, táncoló, beszélgető srácok között gumibotos és vízágyús hatóságnak kell rendet tenni – indokolatlanul, hiszen az elmúlt tizennégy évben sem tették. A természet gyermekei nem hőzöngeni járnak Goafalvára, és a nagy számok törvénye alapján az sem lett volna meglepő, ha kétszer ennyi kábítószer-birtoklót állítanak elő. Egy kérdésem maradt: vajon ugyanilyen alapossággal néztek bele Szigetország kicsiny lakóinak a zsebébe is?

Csáki Alexandra