KM-portré: Markóczi Mária

Nyíregyháza - Április óta, Markóczi Mária személyében új elnöke van a Nyírségi Látássérültek Egyesületének. A megyében élő látássérülteket segítő civil szervezet vezetője nem csak alapítója, sok éven át alelnöke is volt az egyesületnek, a korábbi elnök, Jakab Sándorné lemondását követően a közgyűlés tagjai választották a civil szervezet első emberévé.

– Tiszavasváriban élek, Nyíregyháza, ahol az irodánk található, a második otthonom. Mindkét városban sok embert ismerek, hiszen több mint egy évtizedig védőnőként dolgoztam, majd megszerveztem és vezettem a családsegítő központot Vasváriban. Így ismertem meg az egészségügy után a szociális területet, és innen mentem nyugdíjba 35 év munka után.

A nyugdíjazásom után is szívügyemnek tekintettem a családokkal és fogyatékkal élőkkel való törődést: szakmai vezetője voltam a Családok Átmeneti Otthonának, majd az Idősek Átmeneti Otthonának, társadalmi munkában dolgoztam a Magyar Vöröskeresztnek, a Vakok és Gyengénlátók helyi szervezetében, valamint a Nagycsaládosok Egyesületében. Egész életemet a munkának szenteltem, büszke vagyok azokra az eredményekre, amiket elértem – meséli Markóczi Mária, aki 2001-ben „Közéleti munkáért” kitüntetésben, később – a látássérültek érdekében végzett kiemelkedő munkája elismeréseként – Louis Braille-emlékérem kitüntetésben részesült.

Jelenleg a tiszalöki körzeti csoport vezetője, aki jól érzi magát új szerepkörében is. Célja, hogy a realitás talaján állva, a tagok érdekeit és igényeit szem előtt tartva, minél eredményesebb munkát végezzen, csapatmunkában dolgozva az egyesület öt fős vezetőségével és partnerségben a helyi önkormányzatokkal, illetve társszervezetekkel.

– Pozitív beállítottságú, humán gondolkodású, menedzser szemléletű ember vagyok. A Nyírségi Látássérültek Egyesületének elnökeként egyik első lépésem az volt, hogy békejobbot nyújtsak a megyeszékhelyen működő másik „vakegyesületnek”, amit a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Látássérültek Egyesületének vezetője, Nagy Tünde örömmel elfogadott. Mindketten egyetértettünk abban, hogy nekünk a tagokért kell dolgoznunk, nem pedig egymás ellen, így a korábbi, feszültségekkel teli viszonyt felváltotta a partnerség és az előremutató együttműködés.

Jó kapcsolatot ápolunk a megyeházával, a Civilházzal és számos határon túli testvérszervezettel is. A taglétszámunk a fluktuáció ellenére állandó, munkánkban éppolyan fontos szerepe kap a pályázatírás és a programszervezés, mint a kapcsolatápolás és -építés, illetve a sorstársak minél sokrétűbb és színvonalasabb segítése. Ez számomra nem munka, hanem küldetés, amire elnökként jövő év novemberéig kaptam mandátumot az áprilisi „időközi választáson”.

KM-PI