Ez újra csak a ti napotok volt

Nyíregyháza - Ez a mi napunk címmel ismét rendezvényt tartottak a Nyíregyházi Állatparkban.

 Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) 1981. óta segíti a megyében élő értelmi fogyatékos és autista gyermekek és felnőttek életét. Az értelmi fogyatékos és autista gyerekek és családjaik számára sokszor ez az egyetlen kikapcsolódási, kirándulási lehetőség. A program tavaly is közel kétezer főt láthatott vendégül, idén pedig a határainkon túlról is érkeztek családok, akiket az ingyenes állatparki séta mellett sok színes kulturális műsor és program várt.

Segítenek beilleszkedni

– A sok évvel ezelőtti viszonyokhoz képest ma már egyre több a lehetőség a fogyatékkal élők esélyeinek javítására. Nekünk most öt telephelyünk foglalkozik sérült gyerekekkel, ebből kettő Nyíregyházán, három pedig vidéken, Jármiban, Nábrádon és Újfehértón. Jelenleg 200 gyerek van a megyénkben, akiket ellátunk. Boldogan mondhatom, hogy minden pedagógus és eszköz a rendelkezésünkre áll, hogy célirányosan tudjuk végezni a feladatunkat, és segíteni tudjunk ezeken az embereken – mondta dr. Szabó Béláné, az ÉFOÉSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Egyesületének elnöke.

– Mindig felmerül az a kérdés, hogy a társadalom hogyan fogadja el ezeket az embereket? Ez nagyon nehéz tudván azt, hogy sok esetben a szülők sem fogadják el a saját gyereküket. Amikor két fiatal összeházasodik, és várnak egy ép, egészséges babát, aztán a születése után vagy később kiderül, hogy itt valami baj van.

Óriási lelki trauma ez, amit külső szemmel aligha lehet megérteni. Nehezen tudják kiheverni ezt a szülők, főleg az édesapák, akik a legrosszabb esetben el is hagyják a családot. Mi mindig arra törekszünk, hogy minél jobban le lehessen küzdeni azt a különbséget ami egy ép, és egy sérült gyermek között van, de meg kell értenünk, nem vagyunk istenek, és az a csöppség sosem lesz olyan, mint a többi – fejtette ki az elnöknő.

Türelem és szeretet

A győrteleki Bodáné Király Ágnes és a 14 éves Berta minden évben kilátogatnak a rendezvényre. – Nagyon fontos ez a nap, egyrészt valahol sorstársakkal találkozunk itt. Hihetetlen látni mennyien is vagyunk, családok, barátok, és a főszereplők, maguk a gyermekek. Optimistán látom a világot, ha ilyen rendezvényen járok, akkor pedig még inkább. Mindig teszünk egy lépést, mert nekünk kell, sajnos az egészséges társadalom oldalán nem látom ezt a gyors befogadási készséget – mondta a szülő.

– Van egy nagy lányunk, aki már felnőtt, viszont a kisebbik autizmussal él. Berta nem beszél, de látom a szemén, hogy mindent felfog és megért. Amikor elhangzott, hogy jövünk, tudta és vágyott rá. Ismeri a betegségét és korlátait, de itt meg kell azt is jegyeznem, hogy nincs két egyforma autista. Türelmet és szeretett kell feléjük sugározni, amit kamatostul visszakap tőlük az ember.

Nem sérült, csak más

– A mi családunk igen felpörgetett életet élt, és mikor ez a probléma bekövetkezett, nagyon le kellett lassítani az életemet. Nehéz volt az elfogadás, legelőször nekem kellett megtanulni, hogy mi is az autizmus, hogyan tudok rajta segíteni? Ezeknek a gyerekeknek kell a világhoz egy kapocs, ami végül én lettem. Az én fordításommal egy leegyszerűsített kommunikációval beszélgetünk.

Az igazi őszinteség bennük van, egyszerűen nem tudnak hazudni természetükből fakadóan. Ennek a betegségnek az is a velejárója, hogy nincsen fantáziájuk, egy mesébe sem tudják beleképzelni magukat. Nem mondhatunk olyat, hogy hátra kötöm a sarkad, mert szó szerint érti, és görcsöl két napig, hogy mi fog történni.

Ha furcsaságai vannak egy szituációban, az emberek mindig megbámulják, de ez engem cseppet sem érdekel, természetesen viselkedem vele, és megértem őt. Az autisták általában idegesek és hiperaktívak, de ez Bertára egyáltalán nem jellemző, nyugodt a viselkedése, nem kapja fel a vizet. Ez a mi hozzáállásunkból is fakad, de igénybe vettük szakember segítségét is, hogy ideáig fejlődhessünk – mesélte Ágnes.

KM-TP-CSA