Már a viccet sem értjük

Nyíregyháza - A fesztivál ideje alatt a Móricz Zsigmond könyvtárban Lehoczki Károly emlékkiállítás látható, a tavaly elhunyt karikaturista tiszteletére összeállított anyagot a megnyitón a művész társai ajánlották az érdeklődők figyelmébe. Köztük volt Marabu, az egyik legismertebb hazai karikaturista, akivel e művészeti ág jelenéről és jelentőségéről beszélgettünk.

Az 1990-es évek előtt Hofi Géza mellett a karikatúra volt a rés a pajzson: az az eszköz, ami az értő szemeknek meg tudta és meg merte mutatni a rendszer hibáit. A rajzok az újságok elmaradhatatlan részei voltak, ám ma csak kevés sajtóorgánumban találkozhatunk a valóság elé görbe tükröt tartó alkotásokkal. – Nemcsak a karikatúra tűnik el, de a nyomtatott sajtó is – mondja Marabu. – Csökken a bevétel, kevesebb a felület, így a karikatúrára már nem jut hely.

A humor kódolása

– Az újságolvasási szokások változásával együtt a humorfogyasztás- és értés is változik, ehhez pedig nekünk is alkalmazkodnunk kell. Tíz–húsz évvel ezelőtt megengedhető volt, hogy elrejtsünk csavarokat a rajzokban, mert értették az emberek. De ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen egyetlen tévécsatornát lehetett nézni, egyetlen rádióadót lehetett hallgatni, ezért egy adott motívumot mindenki megértett, nem kellett elmagyarázni, mi mit jelent.

Én a rendszerváltáskor kezdtem el dolgozni, egy szabad légkörben, amikor az emberek el merték mondani, mit gondolnak, így a mi dolgunk egy kicsit nehezebb lett, hiszen nem kellett a sorok között üzennünk az olvasóknak. Voltak a kornak olyan emblematikus politikusai, akiket mindenki ismert és akik miatt az akkori közélet kincsesbánya volt a karikaturisták számára. Ma rengeteg a politikus, ráadásul nem is egyéniségek, hiszen leragasztott szájjal élnek, akik csak azt mondhatják, amit felülről megengednek nekik.

Húsz évvel ezelőtt még nem vérre mentek a politikai csatározások, aki máshogy gondolkodott, nem vált ettől hazaárulóvá. Könnyebb volt a dolgunk, hiszen a rajzok nem azt jelentették, hogy letesszük a voksunkat egyik vagy másik oldal mellett. Mi akkoriban egy asztalnál ültünk és úgy készítettük a rajzokat ki az egyik, ki a másik pártról.

Ma nem tudjuk, mihez kezdjünk: ha durvul a politika, durvuljunk el mi is? – teszi fel a kérdést Marabu, aki szerint a fiatal korosztállyal meg kell taníttatni a humor kódolását, amire a karikatúra kiváló eszköz. És ha nem a nyomtatott sajtóban, akkor az elektronikus újságokban. Mert ha lesz olvasó, lesz karikatúra is – vallja.