High-tech és nyomor (1.)

India - A Plan-net.hu Építőipari Mérnöki Hálózati Klaszter és a Területi Építész Kamara elnökének indiai élményei.

Indiába kevesen jutnak el, és a kiváltságosoknak is csak ritkán adatik meg. Ennek oka a több ezer kilométeres távolság, az utazás borsos ára, időigénye és még sok más összetevő is szerepet játszhat. Végh József, a Plan-net.hu Építőipari Mérnöki Hálózati Klaszter és a Területi Építész Kamara elnöke a napokban tért haza a Föld hetedik legnagyobb és második legnépesebb országából.

Sok a belső feszültség

– Indiának közel 1,209 milliárd feletti a lélekszáma, meghatározó a hindu vallás, de számos más felekezet, így például a kereszténység is létezik. Előbbiek okán sok a belső feszültség, esetenként gond van a közbiztonsággal, gyakoriak a merényletek és a határviták. Ami anno Nagy Sándornak nem sikerült, az angoloknak igen. India mintegy százötven évet töltött angol gyarmati sorban, és 1947 óta független. Ez idő alatt az angol kultúra számos pozitívumát is magáévá tette. És még néhány név, kifejezés, ami biztosan ismerős: Gandhi, Taj Mahal, jógik, indiai elefántok, teafélék, a Himalája közelsége és az utóbbi években hihetetlen tempójú gazdasági növekedés.

Vajon mi járatban volt Indiában az ismert nyíregyházi építész?

– Én, aki még soha nem tettem ki a lábam Európából, decemberben egy régi munkakapcsolaton alapuló felkérésnek köszönhetően közel két nap repülőút és három igen aktív munkanap keretében ismerkedhettem meg a kis hazánkból Indiába vezető út kihívásaival és az indiai valósággal. Mint megtudtam, az út Indiába Münchenen keresztül vezet. Az időeltolódás négy és fél óra, közel nyolc óra repülőút után helyi idő szerint éjfél körül érkeztem a tizennyolcmillió lakosú Mumbai-ba.

A repülőtéren az éjszaka ellenére hihetetlen volt a nyüzsgés, a hotel beígért képviselője tényleg várt. Közel harminc fok volt, a télikabát a karomon. Taxi, barátságos sofőr, viszonylag érthető angolság. Amint elindultunk, rögtön egy koccanás, bemelegítésként. A hotel első meglepetése: sorompó, még messze a bejárattól, biztonsági ellenőrzés, csomagtartó, motorház, tükrökkel a taxi alját is megnézték. Aztán a főbejárat, ott már csak a repülőtereken szokásos futószalag és röntgenkapu. Mindezen átjutva viszont már egy más világ. Az európai sokcsillagos szállodák magas színvonala, rendkívül kedves személyzet, a csomagokat is a szobáig hozták, a küszöbön át csakis engedély után. Reggel partnereim örömmel fogadtak, a svédasztal bőséges, a kiszolgálás ragaszkodása már-már terhes.

Jobbkormányos autók

A bérautó a megbeszélt időpontban a főbejáratnál várt. Aztán mintegy négy óra autóút következett. A cél az utóbbi évek népszerűvé vált regionális központja, Pune városa – „mindössze” ötmillió lakossal. Felkészültem otthon, tudtam, hogy a város környéke erős ipari térség, ott található például a TATA indiai gépjárműgyártó óriás központja, valamint számos nemzetközi érdekeltség. Az utcai összkép: jó állapotú, fiatal személyautók, számtalan motor két, vagy akár három utassal, sisakkal, sisak nélkül. High-tech és látható nyomor…

Iszlám fejkendős hölgy motoron, résnyi kendőnyílással, mögötte még két férfi ül… Mindez már a punei csúcsforgalomban. A történelmi angol kötődésnek köszönhetően az utak forgalmi rendje a nálunk szokásos ellenkezője, és az autók is jobb kormányosak. Az utcakép részei még az egyedi ízlés szerint gyakran díszített, koros teherautók, buszok, és persze a motoros riksák. Kerékpár? Gyalogos riksa? Sehol...

(Folyt. köv.)

KM–LTL