Jegyzet: Megforgatnánk

Ritka és rég várt pillanatokat hozott a hétvége: úgy lehettünk büszke magyarok, hogy azon nem találhatott fogást semmilyen (itthoni vagy külföldi) politikai irány, bármilyen más érdekeltségű erő. Leltárt készítettünk a magyar kreativitás eredményeiből, és a (korántsem teljes) lista bizony jó hosszúra sikeredett - Nyéki Zsolt jegyzete. Ha éppen golyóstollal írnám ezt a gondolatsort, akkor Bíró László előtt kellene tisztelegni, de így, a számítógép klaviatúráján pötyögve Neumann János nyert – no meg a digitalizált és elektronizált világ, amely nem működne az ő tervező és konstrukciós munkája nélkül.

Szóval megpróbáltuk összegyűjteni régmúltunk és jelenkorunk szellemi nagyságait, valamint azokat a termékeket, amelyek az ő fejükből pattantak ki, s amelyek az emberiség nagy találmányai között foglalják el megérdemelt helyeiket. A legtöbbjükről csak mi, magyarok, vagy még mi sem tudjuk, hogy okkal és joggal büszkélkedhetünk velük - pedig segítene helyére rakni a „kicsinek lenni és maradni” eszmefuttatást (amely egész bizonnyal soha meg nem fordult a belgák, hollandok, skótok, dánok vagy épp az osztrákok fejében). Nem szóvirágos jelszavak, hanem tényekre építkező körkép tanúi lehettünk vasárnap, az apropót pedig ifjabb Rubik Ernő nagyszerű találmánya, egy háromszor hármas kocka adta. („Alma és fája” eset: a zseniális apa, idősebb Rubik Ernő új repülőgépeket tervezett és épített – a kocka kellett ahhoz, hogy erről is tudjon, beszéljen a világ.) A találmány és feltalálója negyven éve aratja a babérokat, nem sok példa akad ilyen sikerre – de ez az évfordulós ünneplés sem mentes a tipikusan magyar vonástól, a szomorúságtól. Ha ugyanis megnézzük, mit tanultunk e világhódító találmány sztorijából, nem sok okunk van a büszkélkedésre.

Iszonyú sok új magyar szabadalom született az elmúlt négy évtizedben, de jobb esetben még mindig csak az erkölcsi hasznot zsebeljük be, az anyagi lehetőségektől elesik a feltaláló és az ország is. Legutóbbi példa erre az üvegbeton, amely jött, látott, győzött, a piac felkapta fejét, de mivel nem akadt senki e hazában, aki befektetett volna az üzletbe, máshol kezdték el gyártani. A Rubik-kockánál ezt még betudtuk a szocialista tervgazdálkodás és politikától vezérelt gazdaság tehetetlenségének, de ma már szép számmal vannak milliárdos kapitalistáink. Egyes becslések szerint 2000-2500 milliárd magyar forintnyi tőke pihen offshore, fiktív cégek, vagy csak egyszerű strómanok egyéni számláin a világ adóparadicsomaiban. Hihetetlen gazdasági potenciál, s ha megkérdezzük, miért nem hozzák haza és fektetik be privát és közösségi haszonnal kecsegtető üzletekbe, a válasz magyarosan sajátos: mert akkor el kellene számolni, honnan a sok pénz. Hát inkább tartják kint, csöndes számlákon. Na, ennek a tőkének a megforgatásához kellene még egy nagy találmány…

- Nyéki Zsolt -