Mesterremekek egy helyen

Nyíregyháza - Sok mindent mondhatunk a szerdán megnyílt Mesterkezek című kiállításra, kivéve azt, hogy sallangmentes lenne! Vagy éppen ez a legjobb jelző a Jósa András Múzeum új tárlatára? Merthogy 21 kézműves alkotó munkáit tekinthetik meg a múzeumba látogatók, a csipkék, viseletes babák, gyöngyök és csuhéból készült alkotások mellett pedig sallang – lószerszámra erősített bőrdísz – is színesíti a különleges kínálatot.

Lophatunk jó ötleteket

Dr. Bene János igazgató a megnyitón jó szívvel ajánlotta a tárlatot mindenkinek, mert mint mondta, ő sem gondolta volna, hogy ennyi mindent lehet készíteni textilből vagy szalmából – szerinte ebben az esetben legális, ha a látogatók ellopnak az alkotóktól egy-egy remek ötletet. Dr. Puskásné Oláh Julianna kiemelte a szőtteseket, a babákat, a díszített tojásokat: azokat a látnivalókat, amelyek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei alkotók keze munkáját dicsérik és amelyek megmutatják, hogy aki mester, az nemcsak arra képes, hogy gyönyörű dolgokat készítsen, de arra is, hogy a tudását másokkal is megossza.

A terembe lépve a látogató hajlamos leragadni Máthé Ilona viseletes babáinál: nyírségi, székelyföldi, sárközi, rábaközi viseletben pompáznak a lányok és fiúk, az arcuk pedig nem a szokásos babaarc: érzelmek tükröződnek rajtuk – élvezik, hogy itt lehetnek. A megálmodójuk és megalkotójuk az Igrice és a Pipirke együttes tagjainak varrja a fellépőruháit, a maradék anyagokat pedig nem dobja ki, hanem babákra készít belőlük az eredetihez megszólalásig hasonló öltözéket – csak éppen mini méretben.

– Amíg a csizma, a harisnya, a pendely, az alsószoknyák és a párta is elkészül, az bizony nem kevés idő – mondja Máthé Ilona, aki könyvekből nézi meg, hogy melyik térségre milyen színek és formák a jellemzők és aki azt is meg tudja mondani, hogy a babán lévő ruhát melyik együttes melyik tagja viselte és mikor.

Csipke a pólón

Félegyházi Jánosné csipkecsodákat hozott a tárlatra: a kiállított keszkenő például egy hónapig készült. – Egy centiméter egy óra, de ha elrontom és vissza kell bontani, az ugyanennyi idő – meséli nevetve. Tizenkét évvel ezelőtt látott egy idős hölgyet, amint „pálcikákat hajigál”. – Megtudtam, hogy csipkét ver, és bár egy évet kellett várnom a tanfolyamra, kivártam, majd megtanultam és megszerettem. Annyi mindenre használható! Díszíthetünk vele táskát, nadrágot, de készülhet belőle mellény is, ennél szebb ajándékot elképzelni sem lehet. A célunk, hogy a csipke kerüljön bele az öltözködésünkbe, így találkozhat egymással a múlt és a jelen.

A látogatók pedig a Jósa András Múzeumban találkozhatnak ezekkel a csodákkal, higgyék el, érdemes gyönyörködni bennük!