Nyíregyháza hírei

2014.06.28. 16:19

Emlékezni sem könnyű

Nyíregyháza - „Furcsa virág a mandulavirág. Ha nem hívja leghangosabb kürtjével a tavasz: nem hajt. De ha kihajt, akkor elsőnek hajt ki minden virágok között. … S aztán egy éjszakán lehull csaknem az egész virágcsoda róla. Egyetlen szélroham leráz róla minden virágot, melynek nem volt rendeltetése, hogy kössön, teremjen…”.

Nyíregyháza - „Furcsa virág a mandulavirág. Ha nem hívja leghangosabb kürtjével a tavasz: nem hajt. De ha kihajt, akkor elsőnek hajt ki minden virágok között. … S aztán egy éjszakán lehull csaknem az egész virágcsoda róla. Egyetlen szélroham leráz róla minden virágot, melynek nem volt rendeltetése, hogy kössön, teremjen…”.

Somogyvári Gyula mintha csak néhai nagybátyámról, a fiatalon elhunyt Remes Gyuláról írta volna ezeket a sorokat a Virágzik a mandula előszavában. Az ő regényében a mandulafa termőre fordul. A mi mandulafánkról viszont száz éve a szélroham lerázott minden virágot.

Fájdalmas emlékek

Száz esztendeje ugyanis, hogy kitört az első világháború, amely közel 20 millió ember halálát okozta. Egyikük volt a Remes család (édesanyámék családja) Gyula nevű elsőszülött gyermeke. Sopronban végzett tisztiiskolásként. Több társával hű hazafiként követelőzött: vegyék be őket katonának, vigyék ki a frontra. Ennek „köszönhetően” tizenkilenc évesen került ki a frontra, és néhány hónap múlva sok magyar bajtársával az Isonzónál 1917-ben halt meg. A monarchia vesztesége ezen a fronton közel félmillió katona volt. Mint a hozzátartozók a legtöbbjéről, Remes Gyula haláláról sem tudunk semmit. Odaveszett a háború poklában, az értelmetlen ködben. Az utókor már nem is tudja, hogy létezett. Pedig ő is tisztában volt azzal, hogy mi a szeretet, ha úgy hozta az élet, örült vagy szomorkodott, alkalomadtán ünnepelt és tanult. És óvni akarta szeretteit, húgait, akiket aztán Trianon után kitelepítettek Kassa környékéről. A legtöbb magyar család fájdalmas emlékeket hordoz mindkét világháborúról, s így a száz éve kitört elsőről is. Az évforduló kapcsán emlékezzünk az értelmetlen háborúban odaveszett, meggyötört hőseinkre. A mi családunk is igyekszik emlékezni halottjára, ám már az emlékezés sem könnyű. Az interneten található adattárban sem sikerült rábukkanni a nevére. Nem tudni, hol lehet eltemetve. Talán egy jeltelen tömegsírban. Olvasom, hogy mozgó múzeumvonatot szeretnének létrehozni, amely Galíciától az Isonzóig járná a volt hadszíntereket. Nemes ötlet! El fogok utazni vele Isonzóba…

Bodnár István

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!