Molière a Kamarában

Nyíregyháza - Molière ötvenegy esztendős volt, amikor (1673. február 17-én) utolsó vígjátéka, A képzelt beteg negyedik előadása közben vért hányt: a közönség tréfát gyanítva hangos kacagásban tört ki. Végigjátszotta a darabot, ám még aznap éjjel meghalt. A legendás művet a VIDOR Fesztivál hetedik estéjén Lukáts Andor főszereplésével mutatta be a Budaörsi Latinovits Színház.

A tudálékos orvosok erőlködését és sarlatánságát keserűen szemlélő, évek óta betegeskedő szerző valójában öt felvonásos balett-komédiának írott munkáját Novák Eszter állította színpadra. Az Illyés Gyula által fordított textust Kárpáti Péter sok helyen rövidítette, itt-ott modernizálta. A dramaturgiai beavatkozások a játék előnyére váltak, miközben Kárpáti megtartotta a szatirikus bohózat zenés jellegét. Novák Eszter rendezése kiaknázta a szövegben rejlő komikus lehetőségeket: igyekezett fogyaszthatóvá tenni a francia klasszikust. Fekete Anna plexi-elemeket alkalmazó díszletei erősítették azt az értelmezést, amely szerint a félig átlátszó felületek mögött semmi nem az, aminek látszik…

Novák Eszter nem magát Molière-t akarta megidézni a Lukáts Andor játszotta Arganban (jóllehet az ötvenegyes szám elhangzott a patikaszerek papírjait, s a recepteket szortírozó részben…). Lukáts hipochonder polgárként kitűnő volt, miként a dinamikus Tóth Ildikó (Toinette) és hős szerelmes Cléante-ként Rada Bálint. A sikerhez nagyban hozzájárult Argan második feleségeként Bertalan Ágnes, valamit Hegedűs Barbara, Chován Gábor, Molnár Csaba, Urmai Gábor, Marton Róbert és Juhász Gabriella.

A Latinovits Színház bemutatója felveti azt a problémát is, hogyan lehet ma Molière-t játszani? Mennyire legyen a produkció modern? Novák Eszter a kérdésre sajátos választ adott…

Karádi Zsolt