Nyíregyháza hírei

2014.10.19. 14:49

Aludni is lehet a tatamin

Japán - Kalandozás a felkelő nap országának labirintusában.

Japán - Kalandozás a felkelő nap országának labirintusában.Néhányan azt mondják, vannak meghatározó élmények az életünkben, amelyek megváltoztatják gondolkodásunkat, szokásainkat, egész lényünket. Ezzel kénytelen vagyok egyetérteni. Miközben élem szürkének legkevésbé sem mondható életemet, a hétköznapok monotonitásában erőt merítek abból a csodából, melyben nyáron részesültem, és amely egy kissé megváltoztatta a gondolkodásmódomat: Japánból.

Ahhoz, hogy leírjam, mennyi minden történt a Pro Musica leánykarral és velem abban a hat hétben, amit a Távol-Keleten töltöttem, még a mindennapos rendszerességgel vezetett naplóm is kevésnek bizonyult, így itt élményeim tengerének csak egy kis cseppjét vetem papírra.

Hihetetlen kedvesség

Negyvenöt nap alatt harminc kétórás koncert papíron lehet, hogy nem hangzik soknak, de mindezt tiszta szívből, átéléssel, fáradtságot nem mutatva, derűvel és jó fizikai állapotban végigénekelni bizony nem volt könnyű feladat. De a japán emberek hihetetlen kedvességükkel, előzékenységükkel és szeretetükkel, illetve természetesen Gotoda Fukiko, a „japán nagymamánk”, aki már több mint húsz éve szervezte az első ottani koncertturnét, minden felmerülő nehézségünkön segítettek túllépni.

A síró énekkaros látványa ilyen koncertkörutak idején kuriózum. Ha néha valaki pityereg is, legtöbbször a meghatódás vagy a túláradó öröm az oka.

A helyszínek közül helyhiány miatt csak egy párat említenék meg. Tokió, a 30 milliós városóriás, ahol a központban lévő szállásunkhoz, a Prince Hotelhez az egyik vacsora után önállóan, gyalog kellett eltalálnunk a kivilágított Tokió Torony segítségével, amelyet a magas épületek eltakartak, és a szervezőknek eszükbe se jutott minket félteni, mert nem volt miért. Oszaka betonrengetege, ahol az utolsó estén sétáltam egy társammal a folyóparton, ahol halászok próbálnak szerencsét a felhőkarcolókat nézve.

Nara, ahol egy szentély környékén derékig érő, félig szelíd őzikék vettek minket körül, akik csak akkor váltak kissé követelőzővé, ha a körülbelül négyszáz forintért árult ostya volt a kezünkben. Kobe, ahol éjszaka a Csendes-óceán algától világító habjai közt lubickoltunk, és az ezüstfehéren világító Hold volt az egyetlen fényforrás. És végül, de nem utolsósorban Yuzamachi, ahol tatamikon aludtunk, és csak az onsenben (közös fürdő, ahol a fürdőruha használata tilos) fürödhettünk.

Természetesen, mint emberi lényeknek, foglalkoznunk kellett kissé materialistább jellegű dolgokkal is, mint például az evés és a vásárlás, de Japánban még ez is különleges élmény volt. Mivel Fukiko már tudja, hogy a magyarok annyira nem szívelik a tengeri herkentyűket és egyéb furcsaságokat, ezért olyan ételek kerültek elénk, amelyekből jóllakhattunk.

És ez enyhe kifejezés! Főleg a yakiniku étterem után, amit külön szeretnék kiemelni. Ez a szó azt jelenti: nyers hús.

Ezekben az étkezdékben 3000 yenért (körülbelül 6000 forint) annyit lehet enni a következőkből, amennyi belénk fér: az asztalon lévő grillen megsüthető kis húsdarabokból, tengeri herkentyűkből, sushiból, mindenféle gyümölcsből, tésztából, sült krumpliból, gofriból, fagyiból és még sorolhatnám.

A visszatérés reménye

A csodálatos szigetországba már csak képzeletben tudok visszarepülni a naplóm, illetve a fényképek segítségével. Nagyon remélem, hogy visszatérhetek még oda a valóságban is, mert életem egyik nagymértékben meghatározó élménye volt és lesz! Az ott eltöltött hat hét alatt régi barátságok elevenedtek fel, és lettek igazán erőssé újra.

Ahogy sétálgattam az oszakai folyó partján, ez a gondolat fogalmazódott meg bennem: Most élek igazán!

Ware Anna

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!