Víztükörképes fotóalbum

Nyíregyháza - Hihetetlenül gazdag és színes az élet a vizek partján – tárja elénk Elek Emil legújabb munkája.

Gyönyörű szép megye a miénk! Bár a szürke hétköznapokon néha erről megfeledkezünk, szerencsére nyomban eszmélünk, ha egy olyan albumot vehetünk a kezünkbe, mint amilyet a közelmúltban jelentetett meg a Kelet-Magyarország nyugalmazott fotóriportere, Elek Emil „Folyók, tavak varázsa” címmel.

Mit lehet tudni az ihletésről: hogyan született ez az album?

Elek Emil: Ez egy régi vonzalom, a természetet és azon belül a vizek világát pályafutásom kezdetétől csodálom, sokszor adott szívemnek kedves témát. Gyakran gondoltam arra, milyen jó lenne egyszer feldolgozni a Tiszát az eredésétől a Dunába torkollásáig, de a napilapos munka mellett ez kivitelezhetetlen volt, a feladatok elsodorták az elképzelést. Akkor azt gondoltam, na, majd nyugdíjban…

…mely pillanat 2006-ban eljött – ekkor neki is vágott?

Elek Emil: Természetesen nem azonnal, de amikor újra elővettem ezt az ötletet, átgondolva túl nagy vállalkozásnak tűnt. Leszűkítettem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, de ekkor meg úgy éreztem: bármennyire is ezerarcú a Tisza, kevés lenne a képi anyag. Ezért kibővítettem a merítést a többi folyóra: a Szamosra, a Krasznára, a Túrra, de nem álltam meg itt, jöttek az állóvizek, a csatornák, holtágak, morotvák, halastavak, víztározók. Így született meg az album képanyaga.

Hogyan dolgozott? Cserkelt a vízparton?

Elek Emil: Fogtam a fényképezőgépet és felkerestem egy-egy kedvenc területemet. Volt, hogy egyedül, meg-megállva, keresve a látnivalókat, a színeket, helyzeteket, pillanatot, egy fát vízbe nyúló gyökerekkel, halászó madarakat. Néha megálltam a kompkikötő mellett, néha meg olyan ember nyomába szegődtem, aki jól ismeri a helyi terepet, de halászokat is elkísértem – mindent figyeltem, ami a vízhez kapcsolódik, a természet harmóniáját és az ember munkáját. Hihetetlenül sokszínű az élet a vizeken és partjain, van benne pihenés, üdülés, sport és lüktető gazdasági élet.

Egy ilyen album megjelenésében a fotók elkészítése „csak” a munka egyik fele, a kiadás a másik…

Elek Emil: Ez év nyár elején megkerestem négy olyan személyt, akikről úgy gondoltam, fontos lehet nekik, hogy egy ilyen értékőrző, értékmutató album megjelenjen. Hárman (nem titok: Seszták Oszkár, Radóczi János és Bodnár Gáspár) azonnal pozitívan álltak a tervemhez, s lehetőségeikhez mérten támogatásukról biztosítottak, egy elutasítást kaptam csupán, de így belefoghattam. Megterveztem és megszerveztem mindent a fotózástól a szerkesztésen át a szövegek megírásáig, az egészet egy kézben tartva – a nyomdai előkészítő munka kivételével –, hogy a lehető legkisebb költség mellett készülhessen el az album.

Egy fotóalbumban mindig különös szerepet játszik a szöveg, mint másodlagos elem, de itt mintha önálló életet élne.

Elek Emil: A felségem véleményét minden eddigi munkámnál kikértem, most is ő adott útmutatást ebben. Ahol súlya volt, oda megírtuk az információkat, de a képekhez versidézetek is kerültek. Örömteli meglepetés volt, hogy Bodnár Gáspár, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója sem szakmai, hanem személyes gondolatait vetette papírra előszavában – megérintette az album, mint ahogy mindenkit, aki látta.

A további részletek a Kelet-Magyarország 2014. október 16-i számában.