„Az anyaság nem szerep”

Nyíregyháza - Bár már a hetedik hónapnál járunk, még mindig felfoghatatlan, hogy hamarosan megérkezik – meséli Noémi, aki viccesen azt szokta mondani, hogy ha nem nőne a hasa, észre sem venné, hogy babája lesz. Ugyanúgy éli a hétköznapjait, például továbbra is játszik …

…például a Hair-ben, ahol Jeanie-t, a terhes hippi lányt alakítod.

Fridrik Noémi: Az élet véletlenszerű játéka, hogy amikor megírták a szereposztást, ők még nem tudták, de amikor elolvastam, én már tudtam, hogy babát várok. Mondtam is, hogy ez az igazi Sztanyiszlavszkij-féle beleélés! Mindenesetre eléggé arcon csapott, hogy kismamaként alakítok kismamát, nem tudom, hogy ha utcalányt vagy öreganyót kellene játszanom, akkor azt hogyan élném meg. Ez most természetes, hiszen a próbafolyamat első percétől velem van, arra azonban kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz úgy játszani ezt a szerepet, hogy már nincs benn a baba. Fogalmam sincs… nagyon várom, hogy megszülessen, de elképzelni sem tudom, hogy milyen lesz.

Hogy tervezitek: tipikus anyukaként három évig otthon leszel, vagy viszonylag rövid babázás után visszatérsz a színpadra?

Fridrik Noémi: Eleve nem vagyok tipikus ember, hát színész vagyok! (nevet) Határozott döntéseket még nem hoztunk azzal kapcsolatban, hogy meddig maradok otthon, mert ez nagyon sok mindentől függ: hogy mikor fogom úgy érezni, elég a négy falból, és ki kell moz­dulnom. Szó volt arról is, hogy a Hair-ben számítanak rám, ha továbbvisszük a darabot a következő évadban, ami azt jelenti, hogy egy fél év után visszajövök, legalább erre az egy előadásra. Emellett igazgatóválasztás előtt is állunk, szóval rengeteg, tőlem független tényező is befolyásolja majd a jövőmet. Persze, szeretnék minél több időt tölteni a babával, de úgy gondolom, hogy neki is az lesz jó, ami nekem, szóval ha úgy érzem, hogy három évig szeretnék vele otthon maradni, akkor úgy is lesz. Akárhogy is történik, segítségem bőven lesz, hiszen itt a párom, az egész társulat, a családom.

Sok színésznő egyáltalán nem, vagy csak későn vállal gyermeket. Érezted már úgy, hogy le kell mondanod bizonyos szerepekről azért, mert gyermeked lesz?

Fridrik Noémi: Nekem ez soha eszembe sem jutott. Úgy gondolom, hogy nem véletlenül jön akkor, amikor, oka van annak, ha egy élet megérkezik közénk. Nem hiszem, hogy van az a szerep, amiért le kellene mondanom egy ilyen csodáról. Erről azokat kellene megkérdezni, akik máshogy döntöttek, valószínűleg ennek nem csak annyi az oka, hogy a szakmájukat választották. Én elmondhatom magamról, hogy fantasztikus kapcsolatban élek – immár feleségként –, így a világ legtermészetesebb és legkézenfekvőbb dolga volt, hogy egyszer csak jön a baba.

Létezik olyan, hogy anyaszerep?

Fridrik Noémi: Biztos, hogy bele van kódolva a női létbe, de nem feltétlenül kell gyermeket vállalni egy nőnek ahhoz, hogy gondoskodó, figyelmes és törődő legyen, hogy valamilyen szinten feláldozza magát egy másik emberért. Ez tehát nem szerep, ez egy velünk született tulajdonság.

Hogyan fogadta a társulat a baba hírét?

Fridrik Noémi: Óvnak, védenek, becéznek. Amikor a Hairt elkezdtük, egy nagyon sűrű héten, a társulat idegei rojtosan lógtak már a feszültségtől, én nyugodtan, mosolyogva üldögéltem, Vaszkó Bence barátom-kollégám megjegyezte, hogy: „Na, ez az előadás meg van áldva!” Először nem esett le, hogy mire mondja, úgyhogy rákérdeztem, ezt hogyan érti. Akkor rámutatott a pocakomra, és úgy fogalmazott, hogy: „Ez egy áldott előadás lesz!” És ezt olyan szépen mondta! Ráadásul igaza is lett, mert amellett, hogy hatalmas siker a darab, valahogy gyakrabban állunk meg egy-egy pillanatra, és gondolkodunk el azon, milyen csodálatos is az, ami velünk, velem történik. Hiszen igazából ez a lényeg, minden más jelentéktelen.

- Csáki Alexandra -