megbízólevél-átadás

2021.02.04. 14:15

A londoni magyar nagykövet szerint kezd enyhülni a brexitláz (videó)

Kumin Ferenc londoni nagykövet a brexit utáni életről, a kint élő magyarok jövőjéről, az elfogult nemzetközi médiáról beszélt.

Kumin Ferenc londoni nagykövet

Forrás: Magyarország Londoni Nagykövetsége

2020 májusa. A koronavírus-járvány első hulláma tombol az Egyesült Királyságban, és közben már ketyeg a brexit utáni átmeneti időszak órája is, ám a rendezett kilépésről szóló megállapodásnak még híre-hamva sincs. Ebben a politikailag, gazdaságilag és társadalmilag is teljesen új helyzetet teremtő időszakban érkezett állomáshelyére Magyarország londoni nagykövete, Kumin Ferenc. A korábban New York-i főkonzulként szolgálatot teljesítő diplomatával – a szigorú távolságtartási szabályok betartásával – a londoni nagykövetségen készített interjút Heckenast László – írja a Magyar Nemzet.

– Az érkezése óta eltelt több mint fél év tapasztalatai alapján az Európai Unióból való kilépés vagy a járvány jelent nagyobb problémát az Egyesült Királyság számára?

– Amikor elkezdtem felkészülni erre a megbízatásra, a brexit tartott lázban bennünket, a parlamenti meghallgatásomon is ez volt a fő téma, de akkor még nem láttuk, hogy milyen hatása lesz a vírusnak a világra és benne az Egyesült Királyságra. Ha most visszanézzük Boris Johnson miniszterelnök sajtótájékoztatóit, azokban már jó ideje a járvány és a járvány kezelése áll az első helyen, igaz, amikor már vészesen közeledett a brexit utáni átmeneti időszak vége, akkor megint előtérbe került a rendezett kilépés kérdése, illetve hogy lesz-e szabadkereskedelmi megállapodás az Európai Unióval. Amikor szenteste végül megszületett a megállapodás, ami a járvány közepette fontos siker volt a kormánynak, akkor megint egy kicsit többet beszéltünk erről, de mára ismét a járvány kezelése került a középpontba a médiában és a politikusi nyilatkozatokban egyaránt.

– A brexitvita, amely a népszavazáson végül nagyon kis többséggel dőlt el a kilépés javára, olyan megosztottságot hozott a brit belpolitikában és a társadalomban is, amire korábban nemigen volt példa. Viszont a járvány elleni küzdelem nagyon is közös ügy – mennyire tudtak felülemelkedni a politikusok a korábbi ellentéteken?

– A briteknek megvan az a jó szokása, hogy ha nagy a baj, akkor az ideig-óráig egyesíti az országot, és félre tudják tenni a politikai nézetkülönbségeiket

– ezt mutatja az is, hogy december végén a brit parlament elsöprő többséggel szavazta meg az EU–UK-megállapodásról szóló törvénytervezetet. A kormány és az ellenzék együttműködését a védekezés több kritikus pontján is meg lehetett tapasztalni. A legutóbbi lezárásokat szentesítő parlamenti határozatról például az ellenzéki Munkáspárt is együtt szavazott a konzervatívokkal. Ugyanakkor érkeznek kritikák is az ellenzék részéről, hogy szerintük mit kellene másként csinálni. Konstruktív alternatívákkal előállni azonban nekik sem könnyű, mert ahogy minden ország minden kormánya, a Johnson-kabinet is olyan dilemmákkal küszködik, amelyekben csak rossz és még rosszabb megoldás között lehet választani.

Kumin Ferenc londoni nagykövet
Fotó: Magyarország Londoni Nagykövetsége

– Ön szerint hogyan viseli az emberek a személyi szabadság szinte soha nem látott mértékű korlátozását?

– Ez egy olyan ország, ahol komoly hagyománya van annak, hogy a hatóságok nagyon megfontoltan szólnak csak bele a magánélet különböző aspektusaiba. Elég arra gondolnunk, hogy itt senkinek nincsen személyi igazolványa. Egy ilyen környezetben különösen nehéz döntés volt szigorú korlátozásokat bevezetni, és azt gondolom, hogy a kezdeti védekezésben tapasztalt késlekedés összefüggött ezzel a kultúrával. De a briteknek az az igénye, hogy a szabadságjogaik ne legyenek korlátozva, mostanra józan keretek közé került: megértették, hogy mi ez az új helyzet, és elfogadják, hogy vannak szabályok, amelyek behatárolják a fizikai mozgásterüket. Ezzel egy időben azt is látják, hogy

hihetetlenül jól halad az oltás: január végéig több mint nyolc és fél millióan kapták meg az első adag vakcinát.

Az oltóanyag-ellátás és maga az oltás logisztikája is jól működik, így a britek okkal reménykedhetnek abban, hogy itt az élet hamarabb visszatérhet a régi kerékvágásba, mint más fejlett országokban.

– A lezárások azonban a szabadságjogaik mellett sokakat a bevételeiktől is megfosztották. A vendéglátóipart különösen rosszul érintette a járvány, és éppen ez az a szektor, ahol nagyon sok magyar munkavállaló is dolgozott. A válság bizonyára sokakat hazaköltözésre késztetett.

– Pusztán a brexit miatt a már itt dolgozó uniós állampolgároknak nem kellett feltétlenül hazaköltözniük, mivel

a kilépési megállapodásnak fontos filozófiája volt, hogy az EU állampolgárai nem veszíthetik el szerzett jogaikat.

A pubok, éttermek, szállodák bezárása sem jelenti, hogy az itt dolgozók azonnal elveszítik megélhetésüket, mert ezekben a legrosszabbul érintett iparágakban a kormány bértámogatási programot indított. Persze ebben is van egy bizonytalanság, hiszen mindenki ösztönösen érzi, hogy nem lehet a végtelenségig finanszírozni ezt a bőkezű állami intézkedést, és egyáltalán nem biztos, hogy a program lejártával munkaadójuk képes lesz kifizetni a bérüket. Ezekből a megfontolásokból valóban sokan hazaköltözhettek.

– Vajon hányan maradtak?

– A brexit utáni átmeneti időszak lejártával viszonylag pontos képet fogunk kapni arról, hogy hány magyar állampolgár képzeli el tartósan itt az életét – nekik ugyanis

be kellett jelentkezniük a kilépési megállapodással szabályozott letelepedési programba.

Információink szerint közel százharmincezer honfitársunk élt ezzel a lehetőséggel. De az itt élő magyarok valós száma ennél biztosan nagyobb, mert akik hosszabb ideje vannak itt, azok akár brit állampolgárságért is folyamodhattak.

– A nagykövetség honlapján elérhető videóban láthatjuk, ahogy átadja megbízólevelét II. Erzsébet brit királynőnek. De a járvány miatt ez sem úgy történt, ahogy szokott: az uralkodó egy videokapcsolaton keresztül volt jelen a Buckingham-palotában. Hogyan működhet a diplomácia ezzel a távolságtartással?

– A vírus a diplomáciának sem tesz jót. Ez egy olyan műfaj, amely a személyes érintkezésre épül. Azért vagyunk itt. Ilyen értelemben nagyon nehéz dolgom van, különösen, hogy új szereplőként rengeteg a teendőm abban, hogy kapcsolatokat építsek. A videokonferencia eszköze valamennyire segít áthidalni a személyes kontaktusok hiányát, de nem pótolhatja teljesen a kieső rendezvényeket, nemzeti ünnepi fogadásokat, kulturális eseményeket. Úgy is mondhatnám, hogy a kapcsolatteremtési lehetőségeim kilencven százalékát elvette a járvány – a maradék tíz százalékban azonban megpróbáljuk behozni ezt a lemaradást.

– Az Európai Unión belül az Egyesült Királyság sok szempontból Magyarország szövetségesének számított. Hogyan alakulnak a kétoldalú kapcsolatok a szigetország kilépése után?

– A brexit már a népszavazástól kezdve bonyolult folyamat volt, nagyon sokféleképpen reagáltak rá az Európai Unió tagállamai és maga a brüsszeli bürokrácia is. Időnként olyan érzésünk lehetett, mintha egyesek meg akarták volna leckéztetni a briteket a döntésük miatt. Magyarország azonban kezdettől fogva elutasította ezt a gondolkodásmódot, és az uniós döntésekre befolyással bíró tagállamként igyekeztünk olyan irányba terelni a dolgokat, hogy ne ez legyen a meghatározó hozzáállás – azt gondolom, hogy ez sikerült is.

A britek pedig nemcsak, hogy észrevették, hanem kifejezetten értékelték is ezt, és ez a pozitív légkör az alapja az Egyesült Királyság és Magyarország brexit utáni kapcsolatainak.

Érdekes egybeesés, hogy épp idén májusban lesz száz éve, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatot létesített egymással. És bár ez a száz esztendő – diplomatikusan fogalmazva – elég sokszínű volt, abban biztosak lehetünk, hogy most egy sokkal gyümölcsözőbb, sokkal nagyobb együttműködésre építő időszak elébe nézünk, hiszen 2021-ben sokkal több dolog köt minket össze, mint az előző száz évben bármikor.

– A gazdasági együttműködés terén is ilyen jók a kilátások?

– Úgy látjuk, hogy a járvány új helyzetet teremtett a világban, a termelő és szolgáltató cégek is megpróbálják lerövidíteni az értékláncaikat, ezáltal csökkenteni a kockázatokat ebben az értékáramlásban. Ilyen tekintetben Magyarország mint befektetési célpont felértékelődött, amit a befektetői döntések is tükröznek.

Több olyan brit cégről is tudunk, amely magyarországi megjelenést vagy bővítést tervez, vannak már előrehaladott tárgyalások is, és ezek nagyon jó jelek.

Ha a brexitet összefüggésében nézzük, ha valakinek az jelenthet logisztikai vagy költségelőnyt, hogy az EU-n belül legyen termelő kapacitása vagy akár egy megosztott szolgáltató egysége, akkor Magyarország tálcán kínálja a lehetőségeket. Nagyon jó, szakképzett, versenyképes munkaerőnk van, emellé nagyon fejlett infrastruktúránk is, amely bárhol megállná a helyét a fejlett világban. Ezt kínáljuk az itteni befektetőknek, és szerintünk élni is fognak ezekkel a lehetőségekkel. Ezt látjuk, tapasztaljuk, ezt mondják nekem azok az üzleti döntéshozók, akikkel tudtam erről beszélgetni. Úgyhogy innen nézve nem rosszak a kilátásaink.

Kumin Ferenc londoni nagykövet
Fotó: Magyarország Londoni Nagykövetsége

– De mi lesz az eddig EU-keretek között szerveződő oktatási programokkal és tudományos együttműködésekkel a brexit után? Lát lehetőséget arra, hogy ezeket – legalább részben – kétoldalú megállapodásokkal pótolják?

– Teljes mértékben erre készülünk. Az e téren folytatott megbeszéléseinkből le is szűrtük azt a tapasztalatot, hogy a brit egyetemeknek is szükségük van a brexit miatt kieső külföldi diákokra, az extra tandíjbevételekre, és ahogy ők is keresik az új lehetőségeket, úgy mi is figyeljük az Erasmus helyére belépő csereprogramokat, amelyek keretében a magyar egyetemek együtt tudnak működni az itteni intézményekkel. Ezt kétoldalú megállapodásokkal kell majd megerősítenünk. Napi szinten figyeljünk a most induló Turing programot, a meghirdetett pályázatokat és az egyéb olyan kezdeményezéseket, amelyekbe gyorsan be tudjuk kapcsolni a magyar intézményeket. Továbbra is úgy gondoljuk – és emögött kormányzati programok is állnak –, hogy a kiemelkedően tehetséges magyar diákok esetében fontos, hogy itt tanulhassanak, hiszen az Egyesült Királyság világszínvonalú oktatási intézményei és kutatóhelyei olyan tudást adhatnak a mi diákjainknak is, amit a világban csak nagyon kevés helyen kaphatnak meg. Mára megtanultuk, hogy nem kell annyira félni a szürkeállomány elvándorlásától, mint amennyire azt a 2000-es években tettük. Tudjuk, hogy lesz, akit így is, úgy is elveszítünk, de

akik a megszerzett tudással visszajönnek Magyarországra, olyan értéket és kapcsolatrendszert hoznak haza, ami bőven kárpótol az esetleges veszteségekért.

A tudományos kutatási együttműködésben pedig megmaradtak a közös lehetőségek a Horizon Europe programon belül. Nekünk eddig is ezres számban voltak közös projektjeink, kutatási programjaink, és a tudományos világnak esze ágában sincs feladni ezeket az együttműködéseket. A tudomány akkor halad előre, ha a benne tevékenykedők akadály nélkül tudják egymásnak átadni a legfrissebb kutatási eredményeket – éppen úgy, ahogyan eddig tették. Ezt a kormány részéről minden erővel támogatni akarjuk.

– Ezek szerint határozottan jók a magyar–brit kapcsolatok, az itteni médiában mégis gyakran olvashatunk pontatlan információkon alapuló, elfogult kritikákat a magyar kormány intézkedéseiről. Ön szerint mi lehet ennek az oka, és mit lehet tenni ellene?

– Épp a minap írtam levelet egy nem is egy különösen barátságtalanként ismert lap szerkesztőjének. Ez egy bonyolult jelenség, aminek az okát abban látom, hogy a brit újságírók közösségén belül – az egyéni értékviláguktól szinte függetlenül – van egy alaphangulat, amiben axiómaként fogadnak el bizonyos állításokat, és nem nagyon veszik a fáradságot, hogy meggyőződjenek azok valóságtartalmáról. Amikor pedig a magyarországi folyamatokról írnak, általában ebben a mások által megállapított axiómarendszerben gondolkodnak. Mi nemigen tudunk mást tenni, mint keresni velük a személyes kapcsolatot. Az elmúlt hónapokban a korlátozások ellenére is sikerült találkoznom a velünk foglalkozó vezető újságírókkal és külpolitikai szerkesztőkkel, a politika mindkét oldaláról. Érdekes módon ilyenkor nem érzi az ember annyira ezt a szinte rögeszmés kritikát és ellenállást.

Akár jól el is tudunk beszélgetni azokkal is, akik aztán másnap megírják a dörgedelmeiket, vagy szerkesztőként átengedik a tudósítóik elfogult anyagát.

Ezeken nem emelkedhetünk felül, hiszen az itt készülő sajtótermékeket – egy Financial Times-tudósítást vagy egy BBC-anyagot – az egész világ fogyasztja. Éppen ezért az itteni nagykövetségi munkának mindig is kiemelt feladata és felelőssége lesz, hogy kezelje ezeket a kérdéseket. Persze emberek világnézetét, értékrendjét alapvetően megváltoztatni nem lehet, de lehet türelemmel beszélgetni, tenni azért, hogy valamilyen másfajta hatás is érje ezeket az újságírókat. A legjobb az, ha elmennek Magyarországra, és ott személyesen tapasztalják meg, hogy mi a valóság, és akkor máris kicsit visszafogják az agarakat.

– Végül térjünk vissza a nemzetközi diplomáciához! Mint korábbi New York-i főkonzul hogyan látja a Washington és London közötti „special relationship” alakulását a Biden-kormányzat alatt? Emlékezetes, hogy a brexitszavazás kampányában idelátogató Obama elnök arra figyelmeztette a briteket, hogy egy transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény megkötését illetően semmilyen előnyt nem fognak élvezni, hanem be kell állniuk a sor végére.

– Az elnökválasztást követő időszak brit reakcióiból az látható, hogy a britek gyorsan és a diplomácia mércéjével mérve eredményesen tudták felvenni a kapcsolatot az új adminisztrációval. A Joe Biden–Boris Johnson-telefonbeszélgetés és a külügyminiszterek kapcsolatfelvétele azt mutatja, hogy az új amerikai adminisztráció az európai országok sorában elsőként a britekkel kezd bemutatkozó párbeszédet. A tudósítások szerint ezek nem voltak hosszú beszélgetések, de ilyenkor nem is ez a lényeg, hanem a gesztus, ami fontos üzenettel bír.

Bár az amerikai demokraták és a brit konzervatívok a politikai spektrum más-más oldalán állnak, a brit kormány láthatóan jó kapcsolatokra törekszik az új amerikai vezetéssel,

és gyorsan maguk mögött akarják tudni azokat a kisebb bukkanókat, amelyek néhány szerencsétlen nyilatkozat formájában öltöttek testet. Úgy gondolom, hogy a két ország kapcsolatának különleges jellege a brexit után is megmarad. Mert amikor védelmi-biztonságpolitikai kérdések kerülnek napirendre, a britek soha nem mulasztják el kiemelni, hogy az EU-ból való kilépésük a NATO-tagságukat semmilyen szempontból nem érinti. Vagyis stratégiailag ugyanott maradnak, ahol eddig is voltak a biztonságpolitikai térképen. Feltehetően a NATO-n belüli együttműködés adja majd meg a kétoldalú kapcsolatok alaphangját, az, hogy közösen mit tudnak tenni a globális biztonságért. És azt láthatjuk, hogy a jelentős globális biztonsági kérdésekben elég nagy az egyetértés. Szintén fontos megjegyezni, hogy a tervek szerint júniusban az Egyesült Királyság lesz a G7-országok csúcstalálkozójának házigazdája, ami lehetőséget teremt arra, hogy ez legyen az új amerikai elnök első hivatalos európai útja. Ha valóban így történik, akkor ennek szintén kiemelkedő diplomáciai jelentősége lesz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában