A széthullás szélén

2022.05.28. 09:34

Nem maradt más, Potocskáné az élre tör

A Jobbik közelgő végórája azonban elsősorban figyelmeztetés, azt üzeni, hogy a politika nem zsibvásár.

Andrej Proskin felejthetetlen filmjéből, A hordából világosan kiderül, hogyan bomlik szét egy birodalom. A tatár kánt hátulról fojtja meg vérszomjas utóda, ez utóbbi pedig a film végére múlik ki gyászosan, hogy aztán lárvaarcú, csökött fiúcska üljön a nagy hódítók trónjára. A legyőzhetetlennek hitt mongol erő két nemzedék alatt elpárolog a semmibe, a méltatlan örökös már erődemonstrációra sem képes, nemhogy újabb hódításokra – olvasható a Magyar Nemzet cikkében.

A lap szerint távol álljon tőlük, hogy a Jobbikot legyőzhetetlennek nevezzék, de igaz, ami igaz, ami mostanában a Jakab-hordában történik, alaposan feladja a leckét az elemzőnek. Ma ugyanis már pusztán az a tétje a találkozóiknak, hogy Potocskáné képes-e kiebrudalni a vezéri sátorból Jakab kánt, illetve, hogy a mamuszos hadseregparancsnok és Szabó Gábor informatikai bizalmasa körön kívül marad-e, vagy repül a főnökkel együtt. Ami a Jobbikban mostanában történik, nem egysze­rűen komikus, inkább szánalmas. Hiszen nem is olyan régen még 20 százalékon álltak, és Vona Gábor éppen azért terelgette pártját középre, hogy maximalizálja szavazótáborát. Az eredmény: háromszázalékos támogatottság, és önjelölt mongolok belső kalandozásai, melyeknek már régen nem zsákmányszerzés, hanem pusztán az egymás feletti befolyás a célja. Valamint az is, hogy ki kavargassa a kumiszt magányos, szomorú délutánokon.

Ha jobban belegondolunk, hogy a jövő erős jobbikosát alighanem Potocskáné becses személye rejti, fogós kérdés, hogyan lehetne, mondjuk, 4 százalék a mostani háromból? Egyáltalán mi a Jobbik nevű párt közéleti jogosultsága? Áruló nemzeti radikálisként vagy Gyurcsány leghűségesebb szolgálójaként érdemesek a figyelmünkre? És hova lett a handabandázó hevület, a proli gőg, a mindenkit kiosztó fekete bőrkabátos nyomulás?

A Jobbik közelgő végórája azonban elsősorban figyelmeztetés. Azt üzeni, hogy a politika nem zsibvásár, ahol minden és mindenki eladó, csupán az árat kell ügyesen megszabni. Aki ugyanis gátlástalanul lefekszik másoknak, valamint semmiben nem hisz, de állandó ócsárlásból épít magának örökjurtát, könnyen ebek harmincadjára jut. Pontosan ez történt a Jobbikkal: végül sorra megfojtották egymást, elhullottak az alapítók, távozott Vona, most pedig Jakabot nyakazzák le egykori bizalmasai. És felkészül Potocskáné, ha jobban tetszik, élre tör, mert rajta kívül más már nem maradt a kínálatból.

Azoknak lett igazuk, akik már tizenegynéhány éve figyelmeztettek, hogy a semmire nem lehet erős várat építeni. Most nagy lélegzettel mindenki búcsút vehet attól az illúziótól, hogy a Fidesztől jobbra húzódik kiterjedt közéleti tér ebben az országban.

Ha valamennyire igen, akkor mindössze néhány százalékra mutatkozik igény. De 20 százalékra biztosan nem, az a történet Vona Gábor színre lépésétől az átverésről szólt, csalfa reményekről, naivitásról, álombakókról és véres hentesekről. A nemzeti radikalizmus időközben más ideológiákkal, megoldásokkal együtt már réges-régen Orbán Viktor pártjában talált otthonra. Nem mellesleg kormányzó erővé is tömbösödtek a magyar úton járók, ha jobban tetszik, a jelenlegi kormány majdnem mindent elért, amiről az igazi patrióták valaha még vágyként és távoli célként beszéltek, írtak.

Közel az előadás vége, már mozog a függöny. Ilyenkor az ember már a tanulságokon is túl van, ahogyan a költő mondja, káromkodik vagy fütyörészik. A Magyar Nemzet szerint mi fütyörésszünk, ennyit megérdemel a Jobbik.

Borítókép: MTI / Kovács Attila

Címkék#Jobbik
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában