2019.11.22. 08:51
Okostelefon-függőség: Te meddig és hogyan bírnád nélküle?
17 évesen megcsináltam a lehetetlent!
Forrás: illusztráció / shutterstock
1. nap: Rossz jegyet hoztam haza. Tudjátok mit jelent ez. Büntit. Egy hetet okostelefon nélkül. Eléggé kilátástalannak érzem a jövőmet most, mintha kicsit megszűnnék létezni.
2. nap: Jelentem, hogy még életben vagyok. Első órám matek volt, ahol fürgén mozogtak az ujjaim a tolltartóm mögött, így Tanárnő megkérdezte mi az, amit nyomkodok, arra várva, hogy mint mindig, elkobozhassa a telefonomat. De szomorúan kellett bevallanom, hogy ez nem más, mint a számológépem. Az ezt követő órán az egyik osztálytársam radírt kért tőlem, amit óra végéig tartó szóváltás követett. Wow, tényleg lehet a valóságban is beszélgetni.
3. nap: Ahogy beléptem ma az iskolába, a portásunk olyan rosszallóan bámult rám. Aztán jött 3 emeletnyi tortúra a teremig. Órán pedig az ablakból nézelődve nem láttam semmit, mert egy hatalmas fa takarta a látképet.
4. nap: Ti észrevettétek már, hogy a portásnak milyen szép szeme van? Hogy a lépcsők falait szinte műkincseknek tekinthető tablók díszítik? És hogy egy ilyen őszi napon mennyire gyönyörű színekben pompázik az az óriási, terebélyes fa a suli udvarában?
5. nap: Minden dologra, személyre, aki a mai napon szembejön velem, dobnék egy lájkot, de most úgy érzem elég egy mosoly is.
6. nap: A körülöttem lévő emberek azt hiszem fel sem ismernek, ha nem a képernyőn látnak. Szóval úgy döntöttem, hogy kérek egy radírt a mellettem ülőtől.
7. nap: Újabb helyzetjelentés: Túléltem ezt a hetet, sőt: most élek igazán. Anya azt hitte megbüntet, de valójában csak jutalmat kaptam. A valódi élet szépségét.
- Timku Edina, Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium -