A legtöbbet hozták ki magukból

Nyíregyháza - Hét versenyszámban mérte össze ügyességét és erejét közel 100 fogyatékkal élő fiatal.

Nem kis izgalommal érkeztem meg a Nyíregyházi Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola tornatermébe pénteken, nem sokkal ebéd után, ahol a Fogyatékosok Országos Diák- és Szabadidősport Szövetsége és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fogyatékos Sportolók Szövetsége közösen rendezett sporttalálkozót.

Bemelegítésként közös aerobic

Már a csarnok előterében sikerült összefutnom a főként húszas, harmincas éveikben járó, de annál lelkesebb sportolókkal, akik a megye különböző alapítványait, oktatási intézményeit és védő otthonait képviselték. Ez a több mint száz versenyző azért várakozott türelemmel a folyosón, hogy hét számban, babzsákdobásban, helyből távolugrásban, darts-ban, kosárra dobásban, teremlabdarúgásban, kötélhúzásban és zsinórlabdában mutathassa meg erejét és ügyességét.

A bevonulást követően – mint minden valamire való megmérettetés előtt – bemelegítettek az indulók: vidáman, kacarászva, egymást bökdösve, sikongatva és tapsolva aerobic-oztak együtt a gyakorlott oktatóval. Amikor már kellőképpen bejáratódtak a végtagok, a versenyzők csapatokká alakulva feszültek egymásnak – az eredmény pedig nem maradt el.

Becsüljük meg a sikereiket!

– Van-e jobb annál, ha fogyatékkal élő fiatalok és társaik együtt sportolnak, sikereket érnek el és veszítenek, és megállapíthatjuk a nap végén, hogy kihoztuk magunkból a maximumot és megtettünk minden tőlünk telhetőt? – tette fel a kérdést Szabó László, a Fogyatékosok Országos Diák- és Szabadidősport Szövetség elnöke, s rögtön meg is válaszolta azt: ez az épeknél is „tök jó”, de azoknál, akiknek az élete nem alakult olyan szerencsésen, akiknek minden nap meg kell küzdeniük azzal a sorssal, amit rájuk mért a Jóisten vagy a gondviselés, az ő esetükben még fontosabb.

– Mindig örömmel megyek olyan eseményre, ahol azt látom, hogy ki tudják teljesíteni az életüket. Ezeknek az embereknek a jelentős része nem úgy éli meg az életét, hogy ő fogyatékos, hanem úgy, hogy neki ez adatott, ezekkel a körülményekkel kell teljessé tennie a napjait. Fontos, hogy ne forduljunk feléjük sajnálattal és szánalommal, fogadjuk el őket olyannak, amilyenek, és azt a sikert, amit elérnek, becsüljük meg annak, ami – hangsúlyozta Szabó László.

KM-CSA

További részletek a kelet.hu-n és a Kelet-Magyarország március 8-i számában.