Jegyzet: Nagy pénz, kis foci

Nem akartam a labdarúgó vb-ről írni, mert azt annyian megtették már, s mert a 1986-os világbajnokság óta legfeljebb a szép fociért, a pazar megoldásokért, mesteri gólokért ülök le a képernyő elé. Bednárik Mónika jegyzete.Az évtizedek óta soha oda nem érő magyar válogatott mérkőzéseit kihagyom, mert nálunk a nagy pénz-kis futball a divat, s ezért a mecc­s sem tart mindig 90 percig, ha a játékosok erőnlétéről, küzdeni tudásáról van szó. Nézem azonban a világ legjobb meccseit, s most azt kell mondjam, a nagy futballtudás sem menthet meg nemzeteket a mieinkhez hasonló 6-0-s döbbentettől, világklasszisok alkotta védők is képtelenek a hengerlő támadóknak megálljt parancsolni.

A különbség csak az – és ezért biztosan megköveznek a magyar futball elvakult rajongói –, hogy náluk a kudarc ellenére holnap is lesz foci, lesz lelkesedés, mindenki vállalja a felelősséget, nem az egymásra mutogatás és bűnbakkeresés öli majd meg a következő évtizedeket.

A sportban az a szép, és ezt megtapasztaltam gyermekként, hogy megtanít emelt fővel veszíteni, és úgy győzni, hogy a siker feletti öröm ne alázza meg az ellenfelet. Talán, ha ezt megtanulnák a magyar labdakergetők, ha nem csak a pénz érdekelné őket, és az is eszükbe jutna, amiért gyermekként a sport és a foci mellett döntöttek, akkor a világ mérkőzésein a mi fiainkért is izgulhatnánk. Talán.

Bednárik Mónika