Zuhanás az abszolút szabadságban

Nyíregyháza - Szanyi Erika immár ezredes, a nyíregyházi ejtőernyős álma a nagy alakzat tagjának lenni.

És a megfeszített tenyerek lecsaptak! Hol keményebben, hol kissé lágyabban, de sokszor, és időnként igen fájón. A sértett összeszorított fogakkal tűrte, és tűrte. Boldogan, hiszen nagy elismerés egy ilyen alapos elfenekelés. És hagyomány.

Az ejtőernyősök így köszöntik jubiláló társukat, így avatták ezredessé Szanyi Erikát is. Ráadásul kétszer. Először Hajdúszoboszlón, majd később Nyíregyházán, a nemrégiben rendezett magyar bajnokságon.

És jött a mámor…

A Nyírségi Ejtőernyős Klub immáron ezredes asszonya pedig nem bánta a kétszeri köszöntőt. Az avatók közül a sok ugrással bírók annyiszor sújthattak le, ahányszor ezer ugrással bírnak, márpedig a magyar bajnokság mezőnyében sokan voltak ilyenek.

Közben Erikának eszébe jutott, hogy encsi lányként hányszor csodálta, leste ámultan az időnként arra tévedő repülőket. Akkor aligha gondolta, hogy egyszer, sokszor, több mint ezerszer lesz majd a levegőben. Aztán felcseperedett, majd Nyíregyházán találta magát. És eljött 1997. május 16-a, amikor először vetette magát a magasból a mélybe. Természetesen előtte elvégezte a kötelező tanfolyamot. És jött az ugrás, a mámor, a máshoz nem hasonlítható szabadesés. Mit ad mindez?

Más tér és más dimenzió

– Az abszolút szabadságot, a más tér- és idődimenziót, és azt, hogy csak az adott pillanatban létezel te magad, tökéletes kontrollal végzed az ugrást, uralod a tested lelked. Segít levezetni a mindennapok monotóniáját és feszültségét, erőt és önbizalmat ad. És óriási örömöt. Az elsőnél nem, a második ugrásnál nagyon féltem, a századikat követően pedig végleg „bekattantam” – foglalja össze ars poeticáját Erika.

Amikor elkezdte, talán nem is gondolta, hogy túllépi majd a bűvös ezrest, végül tizenhét esztendő alatt ez is összejött a sok-sok feledhetetlen élmény mellett.

A beszélgetés során sok minden szóba került, az egyszerű földi halandót persze az is érdekli, hogy volt-e már veszélyes szituációban, hiszen az ejtőernyőzésnél nem lehet nagyot hibázni, illetve csak egyszer.

– Kétszer valóban kemény helyzetbe kerültem, mindkét alkalommal nyitnom kellett a tartalékernyőt, de szerencsére nem történt semmi bajom. Egyébként amennyiben betartjuk az előírásokat, mindenre alaposan odafigyelünk, akkor nem történhet nagy baj – így Erika.

Társaival ő is ugrott már szebbnél szebb helyeken, landolt sokféle aljon. Számára emlékezetesek maradtak a spanyol ugrások, érkezések a tengerparti homokba, vízbe. Ugrott és szállt célba és célra, kamerázott az úgynevezett formaugró kétfős váltásversenyeken. Intézi a klub ügyes-bajos dolgait, oktat, azaz nem unatkozik a repülőtéren.

Erika egyébként civilben olyan, mint a többi nő: dolgozik a vállalkozásában, neveli a tízesztendős Ákost, háztartást vezet, főz, mos, takarít. Teszi mindezt párjával, akivel tizenegy esztendeje van együtt, és aki teljesen megérti, hogy kedvese miért szerelmese az ejtőernyőzésnek. Tudja, hiszen szintén ernyős, Figeczky Attila, a nyíregyházi klub vezetője. Párjának másik két gyermeke szintén ejtőernyőzik. Volt, amikor valamennyien egy gépen repültek.

Precíz csapatmunka

Visszatérve a sportra, Erika igazi kedvence az alakzatban történő zuhanás. Ez a csúcs, itt nemcsak magára kell figyelnie az ugrónak, hanem a társakra is. A földön sokszor begyakorolt figurák levegőben történő megvalósítása nagyon precíz, fegyelmezett és összehangolt együttműködést igényel, hiszen egy tizedmásodpercnyi figyelmetlenség, egy apró, rossz mozdulat dugába döntheti a próbálkozást. Legutóbb a hajdúszoboszlói, ezredik ugrásnál álltak össze egy tizennégyes figurába, ám a nagy álom a BigWay, azaz tagja lenni egy hatalmas alakzatnak. Remélhetőleg ezt is hamarosan megünnepelheti majd Erika…

KM-ML