2014.10.30. 08:55
Jegyzet: Csa(n)k azért
<em>Bevallom, kedvelem Csank Jánost. Nem emlékszem, hogy a hétfő óta 68 éves, most is elegánsan sportos és fiatalos futballedzőnek bárhol is balhéja lett volna, és arról is ismerszik, hogy talán ő az egyedüli tréner, akinek soha nem változott meg a mobilszáma. </em><strong>Bodnár Tibor jegyzete</strong>.
Bevallom, kedvelem Csank Jánost. Nem emlékszem, hogy a hétfő óta 68 éves, most is elegánsan sportos és fiatalos futballedzőnek bárhol is balhéja lett volna, és arról is ismerszik, hogy talán ő az egyedüli tréner, akinek soha nem változott meg a mobilszáma. Bodnár Tibor jegyzete.
Bizonyság erre, hogy Koncz kolléga múlt évezredbeli, igencsak viseletes mindentudójában is a máig érvényes elérhetősége szerepel – igaz, már alig olvasható számokkal.
A korábbi szövetségi kapitány mindig a humoránál van. Akkor is, amikor az edzőkollégáknak tart szakmai élménybeszámolót, és elmeséli, miért nem lett a békéscsabai Mracskó jobbhátvéd váci futballista. Vagy hogy kapitánysága alatt miért nem játszatta Pintér Attilát – utóbbi történet ismeretében az illetékesek aligha nevezték volna ki a Mester kései utódjának a nemrég menesztett kapitányt.
És humoránál volt szerdán Kisvárdán is. A csapata, a Vác ugyan 4–0-ra vesztett, de nem szentségelt (na, jó néha, de ezt csak azért hallottuk, mert a kispad közel volt a sajtóhelyhez), a meccs után adott nyilatkozatában elismerte, jobb csapat nyert, és még egy olyan mondatrész is kicsúszott a száján, hogy „taktikailag zoknik voltunk”...
Úgyhogy maradok tisztelője: Csa(n)k azért is!
