Nézőpont: Uszodás tanmese

Ki törődött azzal a mi időnkben, hogy megtanulunk-e úszni? Ha nem a kilences iskolába jártál, akkor esélyesed sem volt arra, hogy iskolai körülmények között foglalkozhass az egyik legfontosabb alapsportág elsajátításával. Bodnár Tibor jegyzete. Nekem szerencsém volt, mert a szüleim elindítottak ezen az úton, de hát a Búza utcáról az Ungvár sétányig így is el kellett jutni – néha egyedül, esőben is, hidegben is. Azt nem állítanám, hogy a megyeszékhely uszodahelyzete az eltelt harminc évben száznyolcvan fokos fordulatot vett (ha már kampányidőszak van, elő lehetne venni az uszodaépítésekkel kapcsolatos mindenkori választási ígéreteket...), de azért annyival sportosabb lett a világ, hogy a fiaméknak már szerveztek úszásoktatást az iskolában: másodikos korában a fürdőházban, ötödikben a főiskolán szelték osztálytársaival együtt a habokat. Nem is eredmény nélkül.

Közben csak ámultunk és bámultunk, hogy tanuszoda létesült Gyulaházán és Ibrányban, versenyeket rendeznek Nyírbátorban, Mátészalkán, Újfehértón és Záhonyban – a felsorolásból kimaradóktól elnézést. És itt az újabb fordulat: egy éven belül további megyénkbeli településeken épül tan­uszoda. Kemecsén, Fehérgyarmaton, Baktalórántházán és Csengerben is az általános iskolai osztályok órarendjébe lehet illeszteni az úszást. Úszás, tanuszodában, tanítási óra keretében. Évekkel ezelőtt csak meseszerűnek tűnt az egész. Innentől kezdve ez egyenesen tanmese lesz!

- Bodnár Tibor -