Sport

2015.05.30. 11:39

Ez így tényleg szomorú végjáték

A futballhistória ismer néhány egészen meredek történetet, arra azonban talán még nem volt példa, ami a magyar NB I-es bajnokság utolsó fordulójának nyitómérkőzése produkált.

A futballhistória ismer néhány egészen meredek történetet, arra azonban talán még nem volt példa, ami a magyar NB I-es bajnokság utolsó fordulójának nyitómérkőzése produkált. A Pécs–Nyíregyháza Spartacus meccsen két olyan együttes találkozott, amelyek a pályán egyaránt kiharcolták a bennmaradást – a jelek szerint még sincs helyük a honi legjobbak között… Mint ismert, egyik egylet sem kapott élvonalbeli licencet a 2015–2016-os szezonra, így bármekkora felzúdulás, búcsúra kényszerülnek. Már, ha semmi nem változik…

Már előre tapsoltak

Eközben péntek délelőtt megérkezett a Szparihoz a Magyar Labdarúgó Szövetség fellebbviteli licencadó bizottság határozata, ami a korábbiakhoz képest semmi újat nem tartalmazott. A klub jogászai reagáltak rá… Jöttek persze a szurkolói „jó tanácsok”, hogy hagyják a fenébe az egészet és ne játsszák le a mérkőzést, netán egy 30–30-as végeredménnyel faragjanak gólkirályt a tíz találatnál tartó, a vendégeket erősítő Pekár Lászlóból…

Mindenesetre a két gárda sportszerű megoldásra szavazott, vagyis annak rendje és módja szerint a futballt választotta. Egyébiránt az sem mindennapi, hogy a késő délutáni órákban „befutó”, a nyírségi különítményt szállító buszt, amerre haladt, megtapsolták a mecsekaljai város napfürdőző lakosai. Hiába, na, az együttérzés csodákra képes még ebben az országban is.

Nem lehetett komolyan venni

Ugyanakkor benne volt a pakliban, hogy a szurkolók nem fogják szó nélkül hagyni a feleket sújtó döntést – nos, hallatták is hangjukat, feszenghetett is a lelátón az MLSZ ellenőre, elvégre bőszen szidták a „főnökséget”. Valószínűleg szolgálatkészen le is körmölt minden rigmust, hogy aztán benyújtsák a számlát. A kezdés speciálisra sikeredett: a játékvezetői síp­szót követően a két csapat tagjai a felezővonalnál összeölelkeztek, majd valóban „munkához láttak”.

Az első félidő ezzel együtt majdhogynem unalomba fulladt. De ebben a helyzetben mi mást lehetett várni a játékosoktól? Ha elkezdik ontani a gólokat (mondván, a védők idegeit különösen megviselték a héten történtek…), akkor azért vetik meg őket. Szünet után annál hamarabb jött a gól: Karacs Péter diósgyőri kollégája, Boros Gábor múlt heti alakítását lemásolva élete első NB I-es labdaérintéséből betalált.

Pedig ekkor is úgy nézett ki, veszélyben a játék, hiszen a pécsi szurkolók koporsóval és temetési kereszttel a kezükben készültek arra, hogy „pályára lépjenek”, de az akciójukat meghiúsították. Aztán amikor az amúgy szép számú – ingyenesen belépő – szurkolók a szövetség szidalmazásába kezdtek, nyomban bekapcsolták a zenét a helyiek. Bár mi félnivalója van egy olyan klubnak, amelyet kizártak, és még a liga fő­szponzorának logóját is levette a honlapjáról…?

A vége? Az AC/DC egyre erősödő zenéjére a Pécs két átlövéssel megfordította az eredményt, ezzel megelőzte a Szparit a tabellán. És? Ez most kit érdekelt? A két tragikus sorsú csapat a jelek szerint a bennmaradás kiharcolása ellenére együtt zuhan a harmadosztályba – ennek megfelelően gyászos hangulatban vonultak le a pályáról, majd egy traktor segítségével gödröt ástak a kezdőkörben, s a pécsi futballt szimbolizáló koporsót el is temették oda.

KM-ML

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!