Jegyzet: A tisztelet

Volt szerencsém elcsípni az első osztályú férfi kézilabdázók bajnoki döntőjének második, szegedi felvonásának utolsó néhány percét. Ha úgy vesszük, szinte a teljes meccs­ről lemaradtam, ám a derbi egyik, ha nem a legnagyszerűbb pillanatát mégis láttam. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.

Történt ugyanis, hogy Nagy László, a veszprémiek frontembere hatalmas gesztust gyakorolt a szegedi klubtól a mérkőzés előtt elbúcsúztatott Vadkerti Attilával szemben. Ha már a szegedi (egyébként spanyol) trénernek nem jutott eszébe, hogy élete utolsó Pick-meccsének végjátékában, mikor már gyakorlatilag minden eldőlt, pályán hagyja a szegedi csapatkapitányt, a veszprémiek hórihorgas balkezese gyakorlatilag „becseréltette” Vadkertit. Tiszteletből. Mert úgy gondolta, ez minimum kijár egykori klub- és válogatottbeli csapattársának. Sőt, Nagy László egy passzal is megajándékozta Vadkerti Attilát, így a szegedi balszélső góljával érhetett véget a finálé.

A fentiek miatt sem értek egyet Churchill gondolataival, miszerint: whisky, szivar, és semmi sport. Mert utóbbi – sok egyéb közt – megtanít az ellenfél feltétel nélküli tiszteletére. Remélem, a honi közélet „neves” képviselői is elcsípték a szegedi mérkőzés ominózus utolsó percét. Mert volna mit tanulniuk belőle…

- Tarnavölgyi Gergely -