Kétszeresen megkoronázva

Szakoly - Madzin István tudja a kötelességét: a szakolyi gólkirály viszi a tálca sört a fiúknak.

Nem Amerikából jött, de ez abszolút lényegtelen. Mestersége címere: csatár. Nem is akármilyen. Madzin István zsinórban második gólkirályi címét zsebelte be: kerek egy esztendeje a megye kettő Nyírerdő-csoportban negyvenhat „dugót” hintett, míg a legutóbbi bajnoki szezon után immár az első osztályban illeszthették fejére a „koronát”. A huszonhét esztendős szakolyi futballista – stílusosan – huszonhét találattal vitte a pálmát a tiszalöki Gál Norbert (25 gól) elől, ami minden bizonnyal megbizsergette mások szívét. A „faterét” mindenképp.

– Először is a külföldön dolgozó édesapámnak szeretném ajánlani a címet, aki hétfőn reggel mindig felhívott azzal: hogy vagyok, mi volt az eredmény, hány gólt rúgtam – üzent a távolba Madzin István. – Szegény nem láthatott játszani, mert nem vittem ki soha a meccsemre, mindig mondtam neki, inkább nézze angol bajnokságot, az Arsenalt meg a többit... Neki küldöm kárpótlásul ezt a díjat. A szezon előtt úgy gondoltam, tizenöt gólra jó leszek, egyúttal be akartam bizonyítani, hogy nem csak a megye kettőben tudok betalálni. A csapat előbb bebiztosította a bennmaradást, ez persze rendkívül lényeges szempont volt, utána jött a többi. Hazudik ugyanis, aki azt mondja, hogy nem fontos az egyéni siker, nem tartja számon, hogy menetközben hány gólnál jár. Bíztam magamban, ki ha, nem én, ráadásul tavasszal mindig eredményesebb vagyok. Akkor már jó az idő, abban jobban esik futballozni. Na és a szezon második felében a csapatunk is jobb volt az őszinél, ami az én dolgomat is megkönnyítette. Mert az elején nem voltam sehol, az utolsó öt-hat fordulóban viszont komoly esély mutatkozott arra, hogy az élre törek.

Mivel kitört a magyar futball – a pályán látottak helyett – legizgalmasabb időszaka, vagyis az össznépi találós játék: a ki hová megy, netán tapodtad sem mozdul, értelemszerűen Madzin István sem mentesül a kérdések özönétől. Egy ilyen kaliberű támadó esetében ez szinte evidens.

– A jövőről még nem tudok sokat mondani – hűtötte le a kedélyeket a főszereplő. – Vannak lehetőségeim, mivel azonban jól érzem magam Szakolyban, ha nem történik, semmi rendkívüli, maradok. Ilyenkor jön a sablonszöveg, de ezúttal tényleg meg kell említeni: megköszönöm, a csapattársak segítéségét, Madalina György edzőnek a bizalmat. Tudom a kötelességem, viszem a megígért tálca sört a fiúknak!

KM-KT