Kívül a szekértáboron, bent az elnökségben

Nyírbátor - A nyírbátori Csekő Sándor is tagja lett az asztalitenisz sportágat irányító testületnek.

Nem is asztalitenisz szövetségi lenne a közgyűlés, amely ne lenne tele torzsalkodással, és ne ütné fel a fejét egy új vonulat, amely bármi áron szeretné megszüntetni az előző rendszert. De minthogy a Magyar Országos Asztalitenisz-szövetség (MOATSZ) tartotta a hét elején a közgyűlését, így természetes, hogy az összejövetel parázsnak bizonyult. Végül három szavazat döntött a korábbi elnök, Nátrán Roland javára, aki 44–41-re győzte le kihívóját, Endrődi Ferenc Pált.

A további három alelnököt és egyelőre hat tagot számláló elnökségbe bekerült Csekő Sándor, a Nyírbátori ASE szakosztályvezetője is. A fél életét – vagy inkább annál is többet – a szeretett sportágának áldozó sportvezető Szarka György után a második nyírbátori, aki bekerült a sportág szűk irányításába.

– A BVSC-t képviselő Herendi Iván kezdeményezte a jelölésemet, és ismerve a budapesti vasutasklub sportágban betöltött szerepét, ezt azért illett komolynak, illetve megtisztelőnek vennem – mondta a négy évre megválasztott elnökségi tag, Csekő Sándor. – Ezek szerint a sportágban eltöltött negyven évem, illetve az, hogy sosem tartoztam egyik szekértáborhoz sem, arra predesztinált, hogy jelöljenek erre a tisztségre, és végül meg is szavaztak. Talán az utánpótlásnevelésben elért nyírbátori sikereket is értékelték ezzel, hiszen a nyírbátori nevelésű Majoros Bence is tagja annak a jelenleg húsz-huszonegy éves korosztálynak, amelytől a férfiszakág felzárkóztatását várjuk. Mert a sportág már rég nem csillog a korábbi fényében, az elmúlt évtizedekben a Statisztikában végzett munkának köszönhetően a hölgyeknél versenyképesek voltunk a világban, de látni kell, hogy ott is generációs gondokkal küszködünk.

Ez már amolyan programbeszédnek is tűnik, lássuk, a friss elnökségi tag olvasatában melyek a megoldásra váró egyéb feladatok.

– Az nagyon szép, hogy az ígéretes férfigeneráció tagjai legalább két éve már Németországban edzenek, de mégis csak az lenne az igazi, ha olyan körülményeket tudnánk itthon teremteni, hogy a legjobbjainknak ne kelljen tartósan külföldön tartózkodniuk a fejlődésük érdekében – így Csekő Sándor. – Ehhez szakmai és infrastrukturális előrelépésre van szükség. Régi vesszőparipám, hogy olyan kínaiakat kell szerződtetnünk, akik nem akarnak itt játszani, hanem edzősködéssel segítenék a magyar asztalitenisz fejlődését. Emellett számos megoldásra váró gazdasági és személyi kérdés vár megoldásra, és mivel az elnököt nem elsöprő többséggel választották meg, ezért meglátásom szerint a másik irány véleményét is meg kell majd hallgatnunk.

Az új összetételű elnökség a lehető legrövidebb időn belül megtartja első ülését, hogy sorba vegye az elvégzendő feladatokat.