Szárnyalás után a sas leszállt

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Hosszú volt a szombat éjszaka, bajnoki címet ünnepelt a Tarpa.

Azt a mindenit! Az ember valahogy így képzel el egy igazi bajnokavatást. A Tarpa úgy tette fel a koronát a szezonban nyújtott előadására, hogy a legfőbb rivális Csenger 9-1-es elhegedülésével ért a csúcsra a megyei másodosztály Kelet-Magyarország-csoportban. A beregi futballlcsapat egyébként is ügyel a részletekre: száznegyvenegy gólt rámolt be eddig az ellenfeleknek és még hol a vége. A hátralévő négy fordulóban még bőven fényezheti eme mutatóját.

– Köszönettel tartozom a csapat összes játékosának, a pályagondokoknak, a buszsoförőknek, a szurkolóknak és legfőképpen a tarpai vezetőségnek – nyomatékosította Rozman Sándor játékos-edző. – Célunk eléréséhez mindenkire szükség volt. Emellett természetesen büszke vagyok a fiúkra, akik az első pillanattól bíztak bennem. Egy évnyi kőkemény munkát végeztünk és ebben mindenki partner volt: ha el akarsz érni valamit, ezt csak ebben a formában lehet megvalósítani. Télen csupán két pont volt az előnyünk, éppen ezért a felkészülés során az első két hétben minden nap edzettünk, majd heti három alkalommal, ami a mai napig így történik. Nagyon jól sikerült a rajt, a lendület pedig egész tavasszal kitartott, vereség nélkül várhattuk a Csengerrel szembeni rangadót, amelyen a csapat bebizonyította, hogy megérdemelten áll a dobogó legfelső fokán. Játékban és erőben egyaránt felülmúltuk ellenfelünket, aminek meg is lett az eredménye.

Rozman Sándor számára különösen emlékezetes a bajnokavatás. A csatár ősszel, a tizenkettedik fordulóban kidőlt: elszakadt a keresztszalagja és leváltak a porcok, majd november 24-én műtőasztalra feküdt. A tavaszi bevetésről sokáig csupán álmodozhatott, legfeljebb a kispadról szolgált hasznos tanácsokkal. Mindeddig.

– Nagyon örülök annak, hogy ismét pályára léphettem, még ha csak tíz percre is – lelkendezett a Tarpán minden értelemben frontembernek tekinthető Rozman Sándor. – Fél év kihagyás után góllal tértem vissza. Terveim szerint már csak a bajnokság végéig irányítom a csapatot, mert még futballozni akarok, játékommal, góljaimmal segíteni a megyei első osztályban a Tarpát. Ez, persze nem azt jelenti, hogy az utolsó négy fordulót lelazsáljuk, ugyanúgy edzünk és készülünk a következő meccseinkre, mint korábban. Ugyanakkor remélem a következő mérkőzésre valamennyi játékosom rendbe jön, mert nagyon hosszú szombat éjszakánk volt. A sas leszállt!

- KM-KT -