Sport

2017.06.07. 09:33

Tyukodi pajtások

Legendákkal találkozni mindig felemelő érzés: a nagy idők emberei visszafelé forgatják az idő kerekét, valami különös erőt árasztva energiával töltenek fel, s nagy titkok nyomába eredhet, aki őket hallgatja. Nem történt ez másképp legutóbb Szatmár szegeletében, Tyukodon sem… Nyéki Zsolt jegyzete.

Legendákkal találkozni mindig felemelő érzés: a nagy idők emberei visszafelé forgatják az idő kerekét, valami különös erőt árasztva energiával töltenek fel, s nagy titkok nyomába eredhet, aki őket hallgatja. Nem történt ez másképp legutóbb Szatmár szegeletében, Tyukodon sem… Nyéki Zsolt jegyzete.

Az előzményekről érdemes tudni: negyven évvel ezelőtt e nagyközség focicsapata a magyar kupában kiütötte azt a Diósgyőrt, amely az idő tájt aranykorát élte, válogatott játékosokkal teletűzdelten bajnok és címvédő volt, s amely nem mellesleg pár nappal korábban az akkori Kupagyőztesek Európa Kupájában 5-0-ra verte a török Besiktast. Szóval ezt a DVTK-át kiejtve a szintén válogatottakra épülő Ferencvárost fogadta, s végül becsülettel küzdve, egy góllal maradt alul. Azóta is keresik a legendás tett titkát, amely mögé most, a negyvenedik évfordulón talán sikerült bepillantani. Már az is jelzés­értékű, hogy a tíz évenként esedékes barátságos mérkőzésekre nem a legyőzött, hanem a legyőző csapat kap szíves invitálást Tyukodra, a Fradi öregfiú válogatott pedig mindig jön a hívó szóra. Tette ezt most is, s a két csapat Mitró és Varga, Mucha és Szokolai vezérletével újra küzdött egy jót; nyomták rendesen a hőségben, este pedig köszönettel fogadták, s fogyasztották az őz- és birkapörköltet (na, mondjuk ez után Karcagon is mindenki nyalta volna a tíz ujját). Ám nem ez a lényeg: e két csapat negyven évet ment vissza az időben, ezek a „srácok” hetven felé közeledve is felöltötték a mezt, kifutottak a gyepre. A patinás klub nagy neveit pedig újra elhozta a sport és az egykori nagyszerű ellenfél iránti tisztelet, a barátság.

Mitől lesz szerethető egy csapat? A győzelmektől? Ez valóban nagy élmény, de sokkal fontosabb a csapat, amely szerethető és tisztelhető emberekből áll, akik kicsit mi vagyunk, a cél pedig közös, amelyért együtt dobban szív, rezdül lélek. Ha ez adott, az eredmény másodlagos. Negyven éve Tyukodon volt egy nagyszerű közösség, egy nagy foglalkoztató, a sikeres téesz, amely összes iparágával 680 embernek adott munkát. Az elnök, Bajka Zoltán gardírozta szövetkezetben volt munka, vonzotta a munkaerőt, amelyből kikerült sok fiatal, focit szerető tehetség. Rájuk a helyettes, dr. Nyéki Gyula csapott le, aki fiatalított, s ha kellett, edzésre vezényelt. Az egykori játékosok ma is megmutatják, a falu határában hol tárcsázták fel a földet, ahol annyit futottak, sprinteltek. „Többet edzettünk, mint az NB I-ben, de hát megmondták: az kezd, aki rendesen jár edzésekre” – adnak ízelítőt rendből, s fegyelemből. Így hát edzettek, persze munka után, lelkes amatőrként, mert játszani akartak. Szívből, szeretetből, nem pénzért.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!