Kapitánya a bronzérmes csapatnak

Nyíregyháza, Zalaegerszeg - Mohácsi Máté úgy érzi beilleszkedett a kosárlabdára igényes zalaegerszegi közegbe, amely őt is befogadta.

Három éve már annak, hogy az ország másik végében kosárlabdázik, de még mindig Nyíregyházára jár haza. A Zalaegerszeggel évről évre előrelépett a ranglétrán, a most véget ért bajnokságban bronzérmet szerzett csapatával. Tavaly a 3x3-as válogatottban is szerepelt, idén nincs ilyen programja, mégsem eseménytelen Mohácsi Máté nyara.

– Az első évben a kiesés ellen küzdöttünk, tavaly már a rájátszásban szerepeltünk, idén is a felsőházban vívtuk meg a középszakaszt, ráadásul érmet is nyertünk, ezek szerint felfelé ívelő pályát mutat a csapat és az én karrierem is az elmúlt három évben Zalaegerszegen – mondta Mohácsi Máté. – Úgyhogy megérte végigjárni az utat, amely onnan indult, hogy a nyíregyházi időszakom után az ország másik végében kezdődött egy új szakasza az életemnek, sok küszködéssel, a kiesés elleni harccal. Mondhatom, az évek során beleszoktam ebbe a közegbe, és a saját magam elfogadtatása is hamar ment, hiszen már az első év második felében csapatkapitány lehettem, igaz, ekkor még csak kényszerből, hiszen sok sérülés nehezítette a dolgunkat. A második évben társbérletben töltöttem be ezt a szerepkört, a harmadikban pedig már teljes jogú csapatkapitányként játszottam végig. Ezek azt mutatják, hogy a közeg is elfogadott egerszegi kosárlabdázónak.

Pedig arrafelé nagyok a sportág és a csapat hagyományai, a jó szereplés az alap, de néhány év alsóházi tagságot azért ki kellett böjtölniük a ZTE-drukkereinek. Ugyanakkor Mohácsi Máté is Zalában tudta meg, hogy mit jelent a rájátszásban és éremért játszani.

– Nagyon nagy sikerként éltük meg a bronzérem megszerzését, számunkra arannyal ért fel – így Mohácsi Máté. – Amikor az elődöntős párharcban idegenben szereztünk előnyt az Alba Fehérvár otthonában, akkor a döntő sem tűnt elérhetetlennek, de teljesen elégedettek vagyunk a bronzzal, főleg, hogy azt a Körmend elleni párharcban nyertük meg. Ami pedig a saját szerepemet illeti, ez az év kicsit más volt a számomra, hiszen Szabó Zsolttal együtt ketten voltunk magyar játékosok nagyjából ugyanarra a posztokra. A pályán töltött időm átlaga az előző szezonhoz képest néhány percet visszaesett ugyan, de miután a pontátlagom és egyéb más statisztikai mutatóm gyakorlatilag ugyanazon a szinten maradtak, mint korábban, ezért ilyen szempontból nincs hiányérzetem. Nem mondom, hogy nem játszhattam volna egy picivel többet, de a harmadik hely a csapat sikere, és azt gondolom, hogy ki tudtam belőle venni a részemet. Csapatkapitányként a pályán kívül is és adott esetben a pályán is.

Mohácsi Mátéval a Zete évről évre előrelépett. Innen is van még feljebb?

– Ezt még most nagyon nehéz megmondani, hiszen a légiósok mindenhol jönnek-mennek, a legtöbb csapat játékoskerete kicserélődik – felelte a a jogi egyetemi végzettségű kosaras. – A legutóbb csalódást keltő eredményt elért Paks és Szolnok biztosan vissza akar kerülni az élcsapatok közé, úgyhogy nem gondolom azt, hogy reális cél lenne jövőre a döntő, főleg, hogy a mi csapatunk játékoskerete is alakulóban van még. A minimum az, hogy megcélozzuk az érmet, hiszen nem lehetnek kisebbek az álmaink, mint amit legutóbb megvalósítottunk.

KM

Nagy esemény előtt

Ahogy a bevezetőben is említettük, 3x3-as szereplés nélkül sem eseménytelen a bedobó nyara, merthogy.

– Július tizenötödikén házasságot kötök menyasszonyommal, Pethő Idával – jelentette be Mohácsi Máté. – Ez a nyár így kicsit valóban más, mint a többi, fókuszba került a szervezés, illetve az esküvő öröme. Nagyon hosszú volt a szezon, a következő pedig korábban indul, így láblógatásra amiatt sincs időm, hogy a szezonvégi kisebb sérülésem miatt ezúttal kimaradtam a 3x3-as válogatottból.