A kapitány

Nem, nem Marco Rossira gondolok. Ő a szövetségi kapitány, aki szintén megérne több értekezést, hiszen most, az utóbbi hónapokban a szemünk előtt érett igazán nagy edzővé. Korábban ugyan bajnokságot nyert a Bp. Honvéddal, majd jól szerepelt vele a csapat a Nemzetek Ligájában, a rosszul sikerült Eb-selejtezők után a pótvizsgán kivezette a válogatottat az Európa-bajnokságra, de mesterművet most alkotott a kerethez tökéletesen illő taktika meghatározásával, Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt hiányának a feledtetésével, a fiataloknak adott bizalom megadásával és egy kivételes közösség összekovácsolásával.

És azzal, hogy feltétel nélkül kiállt az egyik legellentétesebben megítélt magyar futballista, Szalai Ádám mellett.

Bizonyíthatatlan az ellenkezője, de hittel vallom, hogy Szalai nélkül a magyar válogatott nem futballozik úgy, ahogy futballozott ezen az Európa-bajnokságon, és a kulcsa ennek nem is elsősorban a pályán mutatott játék minősége, hanem a személyisége.

Marco Rossi megtalálta azt az embert, akire a fiatalok, de még az idősebbek is felnéznek, akinek mindenki ad a szavára, aki képes igazi vezérként viselkedni és cselekedni, a kisugárzásával hatni a többiekre a pályán és azon kívül is.

Kicsinyes gonoszság vezérelte azokat, akik elárasztották az internetet azzal, hogy akkor lettünk jobbak a franciák ellen, amikor őt fél óra után sérülés miatt le kellett cserélni. Ez Münchenben tökéletesen világossá vált, hiszen Szalai Ádám egy pompás fejessel és egy még pompásabb gólpasszal a mezőny egyik legjobbja volt, és nemcsak szerintem vagy szerintünk, magyarok szerint, hanem a német sajtó is így írt róla.

A lehető legjobbkor és legjobb helyen nyújtotta élete egyik legjobb teljesítményét, hiszen tizenegy éve futballozik a Bundesligában, ahol többször is a padlóról felállva kellett visszakapaszkodnia – az ősz elején például az a Mainz kitette az első csapat keretéből, amely most szerződést hosszabbított vele.

Szalai Ádám már 33 éves, tehát nem ő a jövő embere. A ma, illetve a közeljövő magyar válogatottjának viszont még szüksége van rá. A taktika miatt is kell egy ilyen típusú csatár, aki a felívelt labdát viszonylag gyakran meg tudja tartani, de többről van szó: a csapat egyelőre egész biztosan nem nélkülözheti őt. Gyakran olvashatunk arról, hogy mi jellemez egy igazi csapat­kapitányt, nekünk könnyű a dolgunk, mert csak rá kell mutatni. Marco Rossi roppant szerencsés: a kapitánynak ideális kapitánya van.