Kínlódás

„Nem becsültük le az ellenfelünket. Múlt héten már találkoztunk, és mint mondtam korábban, az történt a mérkőzésen, amire számítottunk. De ez a kellemetlen stílus, amiben játszanak, számunkra valamennyire szokatlan, ez igaz. De nem volt szó arról, hogy lebecsültük az Araratot.”

Ahogy mondani szokás: annál rosszabb.

Ha Szabics Imre, a Mol Fehérvár vezetőedzője helytállóan értékelt, és a csapata tényleg összpontosítva, motiváltan lépett pályára az örményországi Gjumriban, kicsit sem könyvelte el magában előre a továbbjutást az Európa-Konferencialigában, és így is simán kikapott az Ararat együttesétől, akkor nagy a baj a csapattal. A nagyképűség legalább mentség lehetne, mi több, reménykeltő, mert akkor okkal vélhetnénk, hogy Magyarország második legtehetősebb együttese, egyik kirakatklubja tud ennél többet is, és majdcsak napfényre bukkan az igazi tudása, ám ezek szerint ez a valóság, ez a reális szintje. Az, hogy Európa klubcsatározásainak a harmadik vonalában az első selejtező kört sem képes teljesíteni, és már július közepén elbúcsúzik a nemzetközi porondtól.

Ugyanazt a kínlódást kellett megélniük a fehérvári szurkolóknak, mint 2018-ban a luxemburgi Dudelange, majd 2019-ben a liechtensteini Vaduz ellen.

A két klub között minden esetben hatalmas volt a különbség a pályán kívül, ám ezerszer bebizonyosodott már, hogy a futballban nem minden a nagyobb költségvetés, a minőségi vagy annak vélt játékoskeret, mert a pályán mindig az akaratosabb, szervezettebb csapat ment tovább.

A magyar együttesre Gjumriban a tanácstalanság volt a legtalálóbb jelző. Ritmus nélküli futball, sebességváltást nélkülöző labdatologatás, lassú oldalváltások, rossz passzok, érthetetlen, buta hibák, kapura teljesen veszélytelen játék, ezt láttuk a Fehérvártól.

Edzőkérdés lenne? Mindig? Szabics Imre április elején érkezett a klubhoz, ahonnan a vezetők februárban menesztették Márton Gábort, miután látszott, a csapat nem éri el a céljait a hazai sorozatokban sem, ő pedig a nyáron érkezett Marko Nikolics helyére, ám a jelek szerint nem biztos, hogy velük van a baj. A klub szakmai koncepciója, játékospolitikája lehet az, ami már hosszabb távon mond csődöt rendszeresen, az pedig nem a kispadon születik meg. És még valami. A Fehérvár közismerten nagyszerűen megfizeti a játékosait, és most térjünk vissza Szabics Imréhez: „Az Ararat játékosain azt éreztem, hogy jobban akarják a továbbjutást, és sikerrel jártak.”

Ehhez aligha kell bármit is hozzátenni.