JEGYZET

2021.08.12. 06:30

Főhajtás

Novák Miklós

Amióta hazaértem Tokióból, többször kellett elmesélnem, milyen is volt az olimpia. Talán egyszerűbb, ha most leírom…

Egész röviden: nem is olyan rossz. Avagy nem annyira rossz, mint amivel riogattak, mint amire ezért felkészültem. Előzetesen tényleg borzalmas adminisztrációs tehernek kellett megfelelni, s arra számíthattunk, hogy a mozgásunk nem csupán magánemberként, hanem újságíróként is nagyon szűk korlátok közé lesz szorítva, ami azzal fenyegetett, a munkánkat nem tudjuk majd rendesen elvégezni.

Szerencsére a valóság, a helyszíni tapasztalat ezt nem támasztotta alá. A sportolókkal ugyan az esetek többségében tőlük két méterről, itt is, ott is kordonok közé szorítva beszélgethettünk, de nem csupán 90 másodpercet, ahogy azt előzetesen mondták, hanem olykor egészen hosszasan. A szurkolók itthon talán csak annyit érzékeltek a buborékba zárt hangulatból, hogy a lelátókon nincsenek nézők, különben minden egészen flottul megy. Így is volt. Leszámítva a tokiói közlekedést. Különösen hétköznap gyakran előfordult, hogy tíz kilométeres utat másfél óra alatt tehettünk meg.

Ahogy teltek-múltak a kinn töltött napok, egyre kevésbé értettem, mire föl a megannyi eltúlzott biztonsági intézkedés. Ugyanis azt láthattuk, hogy az olimpiát leszámítva Tokióban békésen zajlik az élet. Az emberek ugyan mindenfelé, a szabadban is maszkot viseltek – ki fegyelmezetten, ki kényszerből, amúgy szakállmelegítőként, ahogy azt itthon is gyakran láthattuk –, de ehhez már hozzá vannak szokva, nem a Covid hozta be a szigetországba ezt a módit, már a spanyolnátha idején igyekeztek ekképpen védekezni. A másik korlátozás az Tokióban, hogy az éttermekben nem szolgálnak fel szeszes italokat. Különben tényleg semmi. Koncerteket tartanak nagy közönség előtt, továbbá az olimpia idején is zajlott a baseballbajnokság – nézők előtt…

Hogy akkor miért kellett a szurkolókat kizárni az olimpiáról? Hát persze, hogy a politika miatt. Az ellenzék az olimpiából igyekezett tőkét kovácsolni – nincs új a nap alatt, ugye emlékeznek még a hazai Nolimpia mozgalomra, amelyből a mai ellenzék egyik hangadó pártja igyekezett népszerűséget csiholni? A japán kormány egy idő után nem tudott a támadások ellen hatékonyan védekezni, beadta a derekát, így született meg a buborék.

Mi mást tehettünk, fegyelmezetten éltünk a buborékban. Annál is inkább, mert akikről végtére szól az olimpia, azok ugyanezt tették zokszó nélkül.

Igen, a sportolók megérdemlik, hogy fejet hajtsunk előttük. Nem a szervezők, hanem ők mentették meg az olimpiát.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!