Jegyzet

2022.06.30. 06:30

Isten hozott, Natasa!

Novák Miklós

Lerágott csont, hogy a magyar labdarúgó-válogatott közelmúltbeli sikereiben mennyire fontos szerepet játszanak a honosított játékosok. Valljuk be, hatalmas szerencsénk volt, hogy a németek nem tartottak igényt Willi Orbán szolgálatára, aki – miután nem került be a 2018-as világbajnoki német keretbe – úgy döntött, elfogadja a magyar szövetségi invitálását. 2018 őszén a görögök elleni, még C osztálybeli Nemzetek Ligája-találkozón mutatkozott be, azóta összesen harminchárom válogatott meccsen lépett pályára, s az érdemeit nem lehet kellőképpen méltatni. Loic Nego és újabban Callum Styles ugyancsak erőssége a magyar csapatnak. Csupán egyetlen kritikát fogalmazhatunk meg velük kapcsolatban: nem beszélnek magyarul. Ami különösen Nego esetében nem lenne teljesíthetetlen elvárás, hiszen immár hét éve a Vidi futballistája, sőt korábban Újpesten is játszott.

Ma már nincs olyan klasszikus, labdás csapatunk, amelyben ne szerepelnének vagy ne szerepeltek volna honosított játékosok. Talán nem vagyunk önzőek, ha kimondjuk, különösen azok esetében beszélhetünk sikeres beilleszkedésről, akik nemcsak a játéktudásukkal válnak a magyar sport javára, hanem emberként is beilleszkednek nálunk, de legalábbis megérinti őket a magyar kultúra. A külhoni magyarok e tekintetben persze más elbírálás alá esnek, de többen – például a kézilabdázó Radulovics Bojana vagy éppen Perez Carlos – felnőttként váltak magyarrá.

A legfrissebb üdítő példa pedig a szlovákiai, közelebbről pöstyéni születésű Natasa Rybanska. 

A sudár, 190 centi magas, roppant nőies, mégis elképesztő fizikai adottságokkal rendelkező vízilabdázó kulcsszerepet játszott a magyar válogatott győzelmében az Ausztrália elleni negyeddöntőben. 

Végig kiválóan védekezett, s szerzett két gólt is. Az első ugyan nem volt látványos, szerencse is kellett hozzá, hogy a labda végül a hálóban kössön ki, de a mieink közül egyedül Rybanska érhette el abban a magasságban a labdát. Az UVSE pólósa a meccs után is nagyot alkotott, választékos magyarsággal értékelte a találkozót. A mondandójába, amikor azt akarta mondani, hogy minden gólért vért kellett izzadni, apró hiba ugyan becsúszott, de ezzel is csak az elkötelezettségét erősítette.

„Teljesen magyarnak érzem magam. Itt érzem magam otthon. A magyar példaképek, akik világszinten teljesítenek, mutatják meg számomra is, mennyire nagy dolog, hogy itt lehetek velük” – így vallott az érzelmeiről januárban, amikor a női válogatottal átvehette az év csapata díjat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!