SZON
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei hírportál
„Nincs mit szépíteni. Ez karrierem egyik legnehezebb időszaka. Nem tudom, mi történik, de borzasztóan fájnak a vereségek. Főleg annak fényében, hogy tudom, hogy megteszek mindent a pályán és a pályán kívül is, edzem rengeteget, átutazom a világot egyedül, és még sorolhatnám, de nincs eredmény. Van önkritikám, tudom mikor játszom jól/közepesen vagy éppen rosszul. Az elmúlt hetekre még azt sem tudom mondani, hogy rosszul játszottam volna. Voltak hibáim persze, vannak dolgok, amiben tudok fejlődni, de ha osztályoznom kellene összességében magamat, 4-est adnék. Ami jónak felel meg… Ehhez képest az eredmények a béka s…gge alatt vannak, és ez szörnyen fájó és dühítő is egyben” – Babos Tímea így fakadt ki az újabb veresége után, amit történetesen párosban szenvedett el egy thaiföldi tenisztorna első fordulójában.
Az őszinteség az első, amit a közösségi médiában posztolt monológból kiolvashatunk. Babos nem először tárulkozik ki, sőt az is megesett vele, hogy a világhálón bocsátkozott vitába, amiről tudjuk, nem éppen bölcs dolog.
Ám Babos nem mindig tud és nem is akar uralkodni az érzelmein.
Másodjára cinikusan azt gondolhatjuk: ugyan mire föl panaszkodik? Négyszeres Grand Slam-tornagyőztes, tele van „lével”, ráadásul a hobbija a munkája.
Ez így persze túl sematikus kép. Nem olyan egyszerű a teniszezők élete, pláne, ha nem megy a játék. Járják a világot, egyik országból, sőt földrészről a másikra repülnek, szállodából ki, szállodába be, ennek az árát meg is kell keresni, s ha nem jönnek az eredmények, akkor bizony nem a luxus, a kényelem az első szempont. Nem véletlen, hogy a sportolók közül leginkább a teniszezők fásulnak bele a mindennapok darálójába. Életrajzi könyvében már Andre Agassi megírta, így ponton túl semmi örömet nem lelt a játékban, őt követve az orosz Marat Szafin, a legharsányabban pedig kazah Alekszander Bublik mondta ki: utálja a teniszt.
Babos Tímea idáig még nem jutott el. Még hajtja a bizonyítási vágy, hisz benne, hogy van még jövője a sportágban. Miért is ne lenne, hiszen még csak harmincegy éves.
„Persze próbálok nézni előre. Másképp nem lehet. Tudom, hogy ha az egyéniben nem is, de a párosban van bőven keresnivalóm, és ezt be is fogom bizonyítani magamnak. Dolgozni fogok a céljaim elérése érdekében, bíznom kell továbbra is magamban és a játékomban. A munkának mindig megvan az eredménye!” – folytatta a vallomást.
A magyar teniszező párosban egykor vezette a világranglistát, most viszont csak az 52., egyesben pedig a 279. Akkor sem kövezi meg senki, ha végleg a sarokba vágja a teniszütőt.