Szilágyi Áron olimpiai hőstette után nem a levegőbe beszélt

Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, a modern magyar sport egyik legnagyobb alakja tavaly Párizsban nem tudta folytatni a sorozatát. Egyéniben a negyedik arany közelébe sem került, mégis ezúttal is az ötkarikás játékok magyar hősei közé tartozott. A pályafutásából egyedüliként hiányzó olimpiai csapatbajnoki cím reményében sérülten küzdött a páston a társaiért és a hazájáért – s ezt a hőstettet szemernyit sem kisebbíti az, hogy a hőn áhított arany helyett „csak” ezüstérem lett belőle.

Már akkor is sejteni lehetett, hogy Szilágyi Áron rejteget valamit, amikor az olimpiai verseny alatt igyekezett meggyőzően nyilatkozni, hogy nincs semmi baja a lábának. Szeptemberben fedte fel, hogy az őt évek óta gyötrő Achilles-sérülése újult ki, s az olimpia után elérkezett a műtét, majd a hónapokig tartó rehabilitáció ideje. Szilágyi Áron ugyanakkor rögtön előrebocsátotta: a páston, vívóként is van még feladata.

Vívóként harmincöt évesen persze még nem tekinthető öregnek, ő maga is számolgatott már úgy, hogy nemhogy 2028 és Los Angeles, hanem akár még 2032 és Brisbane is beleférhet a karrierjébe. Ugyanakkor ha valaki nyugodtan, kétségek nélkül a visszavonulás mellett dönthetne, akkor Szilágyi Áron biztosan ebbe a szűk körbe tartozik. A már említett, példátlan módon egymás utáni három olimpián nyert egyéni ötkarikás aranya mellett állt a dobogó legfelső fokán világbajnokságon és Európa-bajnokságon is, mind egyéni, mind csapatverseny végén.

Mindemellett Szilágyi afelől is nyugodt lehet, hogy a sportpályafutása után is megállja a helyét az életben: a népszerű és intelligens sportoló több fronton is tudatosan a távolabbi jövőt is. Azaz amikor arról beszél, hogy van még feladata a vívásban, Szilágyi Áron esetében abban teljesen biztosak lehetünk, hogy nem azért marad ott, mert félne, hogy mi lesz vele, ha egyszer végleg lelép a pástról.

Éppen ez a tudatosság nyugtathat meg minket: Szilágyi Áron most is tudja, mit csinál. S nem csak konkrétan az e hét végi szöuli világkupán, ahol a tavalyi olimpia óta először versenyez. Nem a levegőbe beszélt, amikor a műtét után már a visszatérést emlegette. Tudja, hogy milyen cél, milyen új, még magasabb csúcs lebegett a szeme előtt a rehabilitáció alatt, tudja, hogy mi a szerepe a szöuli versenynek, hogy hol vannak a következő fontos állomások.

Mi pedig csak örülhetünk neki, hogy Szilágyi Áron személyében továbbra is aktív magyar sportlegendára gondolhatunk.