Jegyzet

2020.06.20. 09:47

Apának lenni

Jernei Gábor

Apának lenni nem egyszerűen állapot: felelősség, öröm, olykor bosszúság, türelem, kíváncsiság, felszabadultság, feszültség, aggodalom, büszkeség és még számtalan érzés.

Kövezzen meg bárki, nem mertem belevágni az apaságba felkészülés nélkül. Egy életre szóló felelősséget nem könnyű a nyakba venni. Ezért lettem hosszas mérlegelés után kutyás. Muszáj volt, mert mélyen hiszek Csányi Vilmos etológusnak, aki szerint a kutyák szőrös gyerekek. A kutya pedig szintén egy életre szóló felelősség. Így jött az életembe Ronnie, a németjuhász, aki a kutyák közül a legnagyobb hatást tette rám, és akinek örökké hálás leszek, hogy megtanított arra a fegyelemre, következetességre, alázatra és szeretetre, ami nélkül embergyerekeket sem szabad nevelni, és akinek köszönhetően bele mertem vágni abba, amit apaságnak hívok, és amelynek köszönhetően ma már két többé-kevésbé önjáró fiatal felnőtt apjának mondhatom magam.

Mindannyian mintákat hozunk és zömmel követünk. Kamaszkoromban egyet éreztem nagyon igazán, hogy mindazok a nevelési elvek, amelyeket a szüleim követtek, nem valók a majdani gyerekeimnek. Nem tudtam nekik hazudni, mertem tőlük bocsánatot kérni. Csak olyat ígértem, amit teljesítettem, és tudtam nemet mondani, ha muszáj volt. Talán emiatt sem füllentenek, mernek bocsánatot kérni, és csak olyat ígérnek, amit teljesítenek. Folyamatosan követjük egymást hol közelről, hol kicsit távolról. Nem féltem őket, és mindig elmosolyodik a lelkem, amikor azt mondják: Apa. Ilyenkor nekem minden nap apák napja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!