Hírek a fürdőből

Hála a papírvékony falaknak és a vízvezetékrendszernek, ami remekül viszi a hangot, egy nagy családként élhetjük mindennapjainkat. Tudjuk, kinek hasfájós a gyermeke, nem kérdés, kinél lesz kész előbb a vasárnapi rántott hús, ahogy az sem, melyik ajtó mögött szövődött új szerelem, és hol romlott meg a régi.

A parlagfűszezon kezdetéről augusztus első napjaiban fogmosás közben értesültem. Érintettként összevont szemöldökkel hallgattam, hogy az egyik lakótárs tizenhármat tüsszent, majd zsepibe fújja Boban Markovic legnépszerűbb slágereit. Kárörvendve zártam el a csapot, hiszen nálam még semmi nem jelezte az allergia közeledtét.

Utólag megkövetem a srácot, ugyanis a múlt hét közepén rám rúgta az ajtót Murphy és a karma szerelemgyereke. Hirtelen terített le, kikacagva szánalmas próbálkozásaimat az orr­spray-kkel, szemcseppekkel. Tisztában vagyok vele, hogy legalább októberig marad, és mire végre eltűnik, vöröslő szemmel, kisebesedett orral, kialvatlanul ülök majd az immunrendszerem romjain. Csoda, hogy a tél a kedvenc évszakom?