Lecke a világnak

A lélekszámában kicsi, de tetteivel már ezer éve történelmet író, Európáért oly sokszor vérét hullató nemzet 1956 őszén ismét szembeszállt egy félelmetes birodalommal. Egy olyan hatalommal, amely gyilkos folyamként (William Christian Bullitt egykori amerikai nagykövet szerint vörös amőbaként) terjedt, s ehhez kezében volt minden eszköz a kíméletlen ideológiától az atomfegyverig. Egy kis ország népe, a magyar viszont nem kért tovább a kommunizmusból, amit becstelen nagyhatalmi alkuval kényszerítettek rá. Kínos helyzetbe is került a szovjet érdekszférától magát bebiztosító nyugati blokk, mert bár továbbra sem állt érdekében Magyarország függetlensége, a szabadságért vívott harc tisztelete lavinaként söpört végig. Leborultak hát a nemzet nagysága előtt: a Time magazin a magyar szabadságharcossal a címlapján hirdette, ki lett „Az év embere” kerek e Földön, számtalan országban neveztek el utcákat, tereket magyar hősökről, és mondta később a legendává vált amerikai elnök, J. F. Kennedy: „1956. október 23. az a nap, amely örökké élni fog a szabad emberek és szabad nemzetek krónikáiban.” Igaza lett, pedig hej, de sokan szerették volna, ha nem…

Főleg azok, akik az ’56-os forradalmat a Vörös Hadsereg tankjaival tiportatták el, majd a lánctalpak árkában fogant új közösségükben, a Magyar Szocialista Munkáspártban láttak hozzá a konszolidációhoz. Akasztófák, börtönök kínzókamrái, jeltelen sírok, üldöztetések, jogfosztások, megfélemlítések hozták el a szocializmusnak hívott békét. Azt a rendet, amelyből majd’ kétszázezer honfitársunk menekült el, s lett idegen ország tisztességes, dolgos polgára, legyen munkás, mérnök, művész, tudós, sportoló. Azt a rendet, amelyben még a ’80-as évek végén is gőzerővel szervezték a besúgókat a munkahelyeken, az egyetemre jelentkező fiatalok körében. S ezért soha, senki nem kért bocsánatot, és soha, senki nem bűnhődött meg, sőt. Az idő megtette dolgát, az ’56-ot is vérbe fojtó eszme újraértelmezését láthatjuk, amelyben egyszerre van jelen a hamis romantika és a történelem szándékos hamisítása. Az ideológiai zűrzavartól szenvedő Nyugat-Európában Lenin-szobrot avatnak, s nem értik, hogy ezt nagyon nem értjük mi itt, a volt keleti blokk országaiban. A harcunk most a felejtés elleni küzdelem, ez a legkevesebb, amivel az ’56-os forradalmároknak tartozunk.