Bőregérből járvány

A bőregérrel lehet viccelődni, de egy éve véresen komollyá vált minden: egyes feltételezések szerint egy koronavírust hordozó denevér fertőzte meg vírussal az embereket a kínai Vuhanban. Szombaton volt éppen egy éve, hogy a hatóságok lezárták a 11 milliós metropoliszt, bízva abban, hogy a drasztikus lépéssel megakadályozzák a fertőzés gyors terjedését. A SARS-CoV-2 már korábban felbukkant Thaiföldön, Japánban, Dél-Koreában és az Egyesült Államokban is, de nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget. Tavaly ilyentájt hitetlenkedve néztük a vuhani képsorokat, a kiürült városképet, a fertőtlenítést, a különleges óvintézkedést. Egyszerre volt ijesztő és mellbevágó a hatás, azt pedig rémálmunkban sem gondoltuk, hogy szenvedő alanyai leszünk a világméreteket öltő járványnak.

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete február 11-én nevezte el az új betegséget, amely belénk égett azóta: Covid–19, ami a coronavirus disease 2019 rövidítése. Február végére a Magyarországgal szomszédos országokban is regisztráltak fertőzöttet, az újdonság lesújtó erejével hatott, amikor kiderült, hogy egy honfitársunkat Bécsben koronavírus-gyanúval szállítottak kórházba. Most több mint 100 ezer regisztrált fertőzöttről tudunk országszerte, és több mint 12 ezren hunytak el koronavírusban a határainkon belül. Életünk kötelező részévé vált a maszk, fogalomtárunkba beleivódott a karantén, mindennapjaink alapvetése a távolságtartás, az óvatosság. Lefújt rendezvények, bezárt éttermek, virtuális térbe költöző közösségek – kijárási korlátozással keretezve.

A harmadik hullám helyett általános óhaj, hogy belátható időn belül legyen vége már ennek a szörnyűségnek! A vakcinán kívül egyéb megoldás nincs a láthatáron. Tudom, aki kíváncsi, hamar megöregszik, ám nagyon izgat, hogy ha egyszer keservesen visszabillen ez a felfordult világ, miként emlékezünk vissza a lélegeztetőgépes, covidos, embertelen időszakra!? A szürreális történésekre, a gyilkos kórra, az őrült korra, az átkozott denevérre.

Borítókép: Dr. Kántor Irén gyermekorvos vizsgálat közben | Fotó: Dodó Ferenc