Vizsgadrukk

Életem összes vizsgájáról úgy jöttem ki, hogy fogalmam sem volt arról, mi történt az elmúlt egy órában.Melyik tételt húztam? Vajon arról beszéltem, amiről kérdeztek? Eltelt úgy húsz másodperc, hogy ne törölgettem volna az izzadó tenyeremet a fekete ünneplőszoknyámba? Látták a tanárok, milyen vörös az arcom? Egyáltalán: megvannak-e még a füleim, vagy elégtek a félelem és az izgalom lángjaiban?

Nem nehéz együttérezni mindazokkal, akik a napokban az elmúlt évek munkájának gyümölcsét igyekeznek learatni. Aki még emlékszik rá, milyen volt az utolsó percben is csukott szemmel mormolni a kilences tételt, és mennyire igyekszik ilyenkor az ember visszafogni a hívatlan kézremegést, az tudja, hogy mekkora mentális és érzelmi kihívás lehet egy záróvizsga. Tudom, hogy ilyenkor minden nyugtatónak szánt szó felesleges, de azért csak kimondom: kedves hallgatók, ne aggódjatok! Minden rendben lesz!