Jegyzet

2021.10.01. 17:30

Tiszta ég

Száraz Ancsa

Mindenki gyűjt valamit: én a kilométerekben mérhető, fotókon megmutatható, de szavakkal aligha visszaadható élményeket. Azért utazom, hogy tisztábban lássak, hogy meg tudjam ítélni, milyen is a sokat szidott vagy éppen egekig magasztalt magyar valóság. Jártam olyan helyen, ahol tilos volt csapvizet inni – azóta jobban becsülöm a sajátunkat.

Amióta megtapasztaltam, hogy milyen az, ha a helyiek biztosítás híján nem juthatnak orvosi ellátáshoz, próbálok másképp nézni az egészségügy hazai rendszerére. És szerencsére láttam országokat, ahol az emberek toleránsak voltak, s elfogadók. Olyat, ahol egyszerre hárman léptek hozzánk, hogy segítsenek nekünk, térkép fölött tanakodó turistáknak és olyat is, ahol a kalauz nemcsak hogy elhitte, hogy valóban töltöttünk pénzt az utazási kártyánkra, de elnézést is kért a kellemetlenségért.

Aki utazik, nemcsak a világot látja, de azt a helyet is, ahol él. Számomra ezért volt túl hosszú az elmúlt két év, és ezért sírtam el magam örömömben, amikor a napokban a gép kapitánya kiadta a „cabin crews, take off”-utasítást, és végre a levegőbe emelkedhettünk.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!